szombaton hivatalosak voltunk kora délután barbeque-zni sok frissensült hússal, salátákkal, tésztasalátával, sütikkel, grillzöldségekkel, minikolbászkákkal, péksüteményekkel, torillával és mártogatós szószokkal és én ugye EGY FALATOT SE ehettem mindezekből, úgyhogy kurva jó volt.

Tetéztük mindezt utána egy születésnapi partival, ahol hatalmas mekszikói szpesöl ínycsiklandó torta volt, meg popkorn, meg sült hús meg saláta meg csokilapkák meg magvak meg... ááá.... aztán megettem suttyomban a vacsorám ami egy nagy sült gombafej volt.

ilyenkor mindig elgondolkodom azon a párhuzamon hogy ez pont olyan mint amikor rehabra megy egy drogos, és akkor ugye az van hogy "légyszives ne drogozz, mert neked akkor majd úgy lesz jó" és utána meginvitálják egy délutáni partira, ahol a teljes kábulati paletta jelen van, és kínálják, free, és "miért nem veszel?" és próbálja meg megállni a szerencsétlen... utána meg menni kell egy másik helyre, ott is halál rendesek meg minden, de ott sincs más, csak tűk, meg cucc, meg kísértés. Nincs menekvés, ez a leszokás emberek között _nem megy_. Mert kurvára belepofázik mindenki mindenbe.

naszóval ott vagyunk a szülinapi partin, eb már döntögette a söröket ezerrel, mert persze nem is iszom, meg perszehogyleszek sofőr, amikor is elhangzott a mondat az egyik jófej szomszédsráctól aki csatlakozott hozzánk hogy neki márpedig van műsoros cigije, kér-e valaki. Először csuklóból nemet mondtam, de aztán elborította a fejem a lila köd hogy márpedigmostmáraztán mindent nem hagyok ki arohattélet, úgyhogy a következő pillanat már a gangon talált parázsló izével az ujjaim között és támasztottam az ajtófélfát piszkosul. Néztem a göncölszekeret, kicsit meglazult a konstelláció, aztán besompolyogtam ebhez, próbáltam bűnbánóan pislogni, de mivel nem éreztem semmi extrát, amikor megkérdezte hogy most akkor ki fog hazavezetni, rögtön rávágtam hogy én, perszehogy.

De biztos?

Persze, hiszen nem is éreztem be. meg különbenis, na.

A távozás hímes mezejére léptünk, én üdvözült mosollyal az arcomon, ami csak akkor lohadt le amikor megláttam ahogy a kocsi a vízszintessel 20fokos szöget zár be abban a szűk, meredek utcában ahol előtte is és mögötte is 30-30centire parkolnak a további autók hogy ...Jajj... de majd megoldom valahogy.

Biztos?

Biztos!

Aztán beültünk, szépen beállítgatom a tükröket, gyújtás meg minden, akkor indulnánk.. hopp ...FÉK... hátracsúsztunk, centikre a mögöttünk állótól, mert elfelejtettem a kuplungról levenni a lábam... izé... valahogy olyan gyorsan történt minden. Ekkor eb valami isteni sugallattól vezérelve lépésről lépésre diktálni kezdte az emelkedőn elindulás how-to-t, és ezzel a vezérlettel az automata bekapcsolt bennem és elindultunk, az agyam percekkel követte az eseményeket, pedig sötét volt és üres az utca, aztán indexelni kellett, és kanyarodni, és én már kint voltam a másik utcában, a tudatom pedig még mindig a mögöttünk lévő kisutcában keresgélte az indexkart, és ekkor gondoltam úgy hogy én akkor ott megállok annál a helynél baloldalon, és innen tovább egy centit sem, mert iszonyúan nem szinkronúszunk, én és a tudatom.

Nem megy?

Nem.

És eb hazavezetett. Utólag bevallotta hogy akkor jött rá hogy tényleg készen vagyok, amikor az induláskor hirtelen hátracsúsztunk, és én meg vigyorogni kezdtem a szokásos csapkodósmérges idegességem helyett.

Vérmamusztól

1. Mi a legjobb az utazásban?

Az új horizontok, új távlatok. más egek, más tájak, a föld máshogy görbül, és még a nap is máshogy süt.

2. Hova utaznál legközelebb Magyarországon?

A Lázbérci Víztározóhoz

3. Hova utaznál legközelebb külföldön?

Ha bármennyi pénzem lenne? Kínába. Meg Japánba, meg Újzélandra a maorikhoz, meg az északi sarkkörhöz, meg a Himalájához... Ha csak a realitásokat tekintjük, akkor síelni télen ausztriába. Vagy olaszországba. Vagy szlovákiába... tökmindegy csak jó legyen a hó

4. Mi volt eddig a legjobb utazós élményed?

Amikor elment az eszünk, és három csaj nekivágott egy Tunéziai túrának. három, huszonéves, szingli csaj. Nem tudom hogy képzeltük, mindenesetre fantasztikus és életreszóló élmény volt, pedig csak egyszer raboltak el minket a sivatag közepén, amikor leszedtek a tevéről a hirtelen semmiből előkerülő lovasok, aztán a mellemnél fogva tartottak a lovon, én meg nem mertem tiltakozni se, mert ha nem tart, leesek, és a végén még nekem kellett fizetni, mert mint kiderült, ez valamiféle sóműsor volt. Nem röhögtem. Ezekután áldás volt amikor megismertünk egy három helyi egyetemista srácot, akik pártfogásba vett minket, és onnantól bennfennteskéntt jöttünk mentük jobbrabalra. Voltunk só, kő meg homoksivatagban. Aludtunk csempézett ágyakon. Másnap merték csak elmondani hogy azért volt csempézve mert úgy nem tud felmászni a skorpió. Voltunk datolyaültetvényen, tevegeltünk, kelméket tapintottunk, fürödtük a sivatag közepén este oázisban a pálmafák és a csillagok alatt... Mi voltunk Charlie angyalai.

5. Mi a legkülönlegesebb utazós álmod?

utazós álom? Azon kívül amikor azt álmodom hogy repülök?... nincs konkrétum.... Talán most egy tengerpartot szeretnék, egy darab sajátot, nem strandot. Reggel felkelek a házban, még mindenki alszik. Langymeleg van, felveszem a fürdőruhám, meg egy inget, bontok egy narancsot és lemegyek a stégre... csend van, csak a reggeli kabócák cincegnek, meg a tenger morajlik, a kő a lábam alatt már meleg a reggeli napsütésben, majszolom a narancsot és közben bámulom a végtelen nyugodt kékeszöld tengert, leülök a kövezett stég szélére, belelógatom a lábam, a narancs édes leve a tengerbe csöpög, a víz tökéletesen átlátszó, apró halak úszkálnak. A nap ereje percről perce nő, majd egy kis vizet merítek megmosni a kezem meg a szám, a sós íztől megborzongok, majd leveszem az inget, és belesétálok a vízbe a lépcsőn és lassú tempóval úszni kezdek...

(belelóg a bilibe a kezem)

továbbküldős:

ediacara, evetke, piroska, lappa, senoi és lobo. Sokszeretettel.

Ma kritikus tömeg helyett inkább újra felvettük a szociális élet fonalát és vendégül láttuk senoit, ffc-t k-ügynököt és m-ügynöknőt egy pizza-puding-partira.

Jó volt, de a lényeg hogy kedden kénytelenek vagyunk senoival elmenni m-ért hogy megmutathassuk neki hogy itt ajrópában, azon is belül budapesten hol és hogyan lehet minél több pénzt elszórni úri hívságokra. Illetve úrilányos, ha a sminkcucc-kencefice-jóruha keresztmetszetet nézzük.

Ahh, szegény mi. 

Nagy élvezettel olvasom hónyominál mindig a kis pajzán, pikáns bejegyzéseit, és sokszor átvillant az agyamon egy pár hasonló szituációban hogy hú, ez most igazán megörökítésre méltó - bekapcsolt a blog-o-motor - aztán mégse írtam meg. Azóta is azon tanakodom hogy ez prüdéria vagy valami morális gát? Meg hogy ki meddig megy el a személyes élményeinek valamely irányú taglalásában?

Talán inkább önértékelési probléma lehet ez nálam. Vagy alkati kérdés; a szekszualizáló leírások a vagány kicsi vékonyka sötéthajú lányok sajátja. Akik két érfelvágós depresszió közben tökéletes harmóniában élnek magukkal/testükkel. Nemtudom.

Meg tettem még egy korszakalkotó felfedezést is itt a cégnél a programozási tudás kontra mellméret viszonylatában, de ezt nem árulhatom el mert kompromittál.

az az igazság hogy ezt már egyszer írtam, de reklámból sosem elég, meg különbenis nagyon megérdemli:

Szóval a fotós acs.Com volt, ezúton is újra köszönet neki. (és elnézést kérek tőle ha a nem approve-olt képeit is kiteszem. kacsintósszmájli)

phnb bejegyzésén felbuzdulva énis leírom hogy hogy bontom a tetra pak tejet.

A tesztalany a parmalat tej (mert csak a gyárban iszom a kávéba öntendő): csak azt a fülét "szakítom fel" a doboz testétől amelyiken önteni szeretnék, és a perforáció mentén három-négyszer meghajtogatom, majd óvatosan de határozottan feltépem (a perforáció mentén), és kész. Tökéletesre fejlesztették a rendszert, mert ha pontosan úgy és addig téped ahogy a perforáció engedi, akkor akkora luk keletkezik a dobozon hogy pont jut bele levegő is öntéskor, tehát nem kell a másik oldalt is felvágni vagy neadjisten felbökni! Konkrétan agyvérzést kapok a - számomra - rondán felbontott dobozoktól. (de gondolom ez kölcsönös)

Másik kényszerességem: vécépapír. Egyszer még régesrég, még amikor a habostorta.hu-n is regisztráltam, akkor bemutatkozószövegnek a kényszeres rigolyáimat írtam le. Az első helyen a vécépapír áll: csak úgy helyes, ha a fal felől tekeredik. Mminden további változat tilos.

Mindenféle tubust természetesen szépen, a végéről kezdve kell kinyomni, a fém tubusoknál célszerszám - pl. kenőkés fogója - használatával kipréselni, és szépen visszahajtani.

A gyári mosdóban a csaptelepet mindig áttörlöm papírtölővel szárazra, hogy cseppmentesen száradjon meg. Otthon ez a papírtörlő hiánya miatt nem valósult meg, de dolgozom az ügyön.

Teregetéskor mindig a háttal lefelé hajtom ketté a felsőruházatot, és azokat is pontosan teregetem, de az egész teregetés pontos mértani hadművelet (mottó: csak az vasal aki nem tud teregetni)

Utálom amikor a flakonok - legyen az mosogatószeres, ciffes, de akár kézmosós, tusfürdős, samponos - "koszosak" (azaz látszik hogy használtak). azokat is át szoktam mosni, és van hogy még vízkőoldózom is az alját, ha hosszabb ideje van már a fürdőszobában.

Utálom még a nem rendesen elmosott üveget, és a legjobban az üvegen maradt féligleázott cimkéket. Ezeket napokig áztatgatom, vakargatom, a végén persze a körmöm bánja, de muszáj.

(És mindezek dacára utálok porszívózni, meg felmosni, porttörölni mégjobban, gondolom valami gyermekkori trauma lehet a háttérben... )

Tegnap baráti látogatást tettünk az Egyesült Államok Magyarországi kirendeltségén.

kölessaláta, ecetes-szilvabefőtt és magvak mellett elfogyasztottunk még egy nagy halom fényképet is, amit előtte egy teljes Google Earth utazás előzött meg. Jártunk Los Angelesben, Santa Barbarában, San Diegoban, Bostonban, New Yorkban. Mohave desert, Malibu, Palm Springs, Hollywood, Cape Cod, Rhode Island, szevasz!

De Szináék szerintem nem is sejtették hogy kábé húsz percnyire voltak a Jacko féle Neverland Ranchtől mikor Santa Barbarában sétáltak...

Tegnap senoi, ffc, eb és én elmentünk a koreaiba, és körülbelül halálra zabáltuk magunkat. én legalábbis nem tudtam az éjjel rendesen aludni, és még mindig kómás vagyok.

Mikor beléptünk, a tulajdonos öreg koreai néni a nyakambaugrott: "réég. mié'?" azazhogy régen nem voltam már ott, és hogy miért tettem én ezt vele? Ebet számonkérte hogy "gyurü?" azazhogy hol a gyűrű, hogy akkor elvett-e? és mikor megmutatta neki, akkor meg összeszurtyongatta nagy hevesen hogy "jóóó"

Igen, kicsit mintha sokat járnánk oda...

Most egy új magyar felszolgálócsaj volt, még sosem láttam ott, hát elég furcsán viselkedett... a tányérokat már csak úgy hajigálta elénk, mert rohant volna haza, aztán az előételeknél meg meg is jegyezte hogy "a fiam meg egyedül van otthon már egy órája, és én meg nem tudok elszakadni innen". igazán köszöntük szépen ezt a jóétvágyat kívánságot. nadaztán hazament, mi meg végigettük az étlapot.

Tüzetokádva.

Kivéve ffc, de neki könnyű, bogyiszlóipaprikából készült lecsón nőtt föl, a torka pléhből van. Mi meg szorgalmasan fújtuk az orrunkat, meg sírtunk tovább.

Álmomban meg halál, bogarak, félelem, reszketés, Las Vegas. 

szóval az úgyvolt, hogy senoival akartunk egy kicsit kettesben dumálni, és elkövettük azt az orbitális hibát hogy a tandembe mentünk. Nos ott mindent lehet, csak kettesben maradni nem. Meg egy helyben. Onnantól hogy félhatra megérkeztünk, összesen hatszor váltottunk asztalt, mert az első a folyosón volt, aztán beljebb csúsztunk, aztán felszabadult az a klassz pados sarok asztal, oda tovább, majd társaság miatt át a harmadikhoz, ésígytovább.

éstermészetesen újra a szokásos koreográfia is megvolt: a Csavargyárból úgy huszonöt-harminc ember jött, valami búcsúbuli volt. Amikor én csendes lerészegedésre vágyom, mindig odatalálnak.

Épphogycsak lecuccoltunk, máris ottermett vogue, kicsit később brill is csatlakozott, aztán ők átpártoltak a sarokban gyülekező ismerőseikhez, ott ült még ford és jófiú is, meg egy copfos srác is, akit nem tudtak azonosítani nekem a celebvilág IRL oldalában jártasabb emberek sem (ápdét: nyehljudov volt. Köszönet jófiúnak!). Átcuccoltunk, aztán vissza, füstmentesre, ezt megünnepeltük senoival kettesben egy üveg Portugieserrel. Ennek hatására iszonyú szófosás, széles jókedv és gesztikulálások. Ezen tünetek meg mint a cukrosvíz, odavonzották a később jövő phnb-t, majd visszapártol vogue is, majd csatlakozott psyclonejack is. Rendes fluktuáció volt, alig tudtam követni. Közben meg jöttek mentek a bloggerek, mellettünk ültek Gorcsevék, jött Perdita, ottvolt Dreamdancer és Tyttö is, és mikor épp távozóban voltunk tízkor, akkor volt szerencsém lebukni hogy milyen szar a memóriám, mert ugyan ismerős volt, de ha nem mondja hogy mi már találkoztunk, akkor meg nem mondtam volna, hogy ő Control, pedig de, és én meg utálom azt a lukas agyam, hogy ilyen kedves és szép emberek nevét elfelejtem.

Tehát egy bloggerkocsma az ugyanolyan mint egy rendes, kivéve hogy itt már meg lehet spórolni egy rakás időt bemutatkozással meg élettörténetmeséléssel, és in medias res mehet az ivás.

kicsit mintha belterjes lett volna a dolog, dehát nem mondhat ilyet olyasvalaki, aki este aztán egy hátétépéebsikponthu-val bújik ágyba.

márelnézést. De hasonlóan visszás érzelmek tolultak az én agyamba is mikor megláttam ezt a blogoszférikus piramisjátékot. Pfujj, meg hujj! Aztán végülis ez izgi, egykét infomorzsát meg lehet tudni a másikról. Csak az a gond, hogy kontrollálaltlanul ez rekurzívvá válhat és fog is válni. De sebaj, mindenki tud mailt törölni...

szóval jöjjön öt tikos izé rólam.

1: nagyon szeretek masszírozni, és az ismerősök/kollégák (aka szenvedő alanyok) szerint jól is csinálom, úgyhogy egyszer mikor már nagyon untam magam a krumpliföldön, elhatároztam hogy kitanulok egy kétkezi szakmát, ínség idején diplomával úgyis csak feneket lehetne törölni, és jelentkeztem egy másfél éves gyógymasszőr tanfolyamra. Egy év elmélet volt - belgyógyászat, bőrgyógyászat stb -, aztán nyáron meg a gyakorlat, amit egy ötcsillagos hotelban nyomattam (régi olvasók emlékezhetnek is még a tavaly nyári "fusizás"-ra). Aztán abbahagytam, mert mint tanuló - értsd: fizetséget nem kap - minden melót nekem nyomtak át, és reggel nyolctól délután háromig nem leányálom a maszírozás. Mielőtt ínhüvelygyulladást kaptam volna, leléceltem, és abbahagytam az egészet.

2: mindent félbehagyok. de komolyan. elkezdtem az egyetemet, otthagytam szakirány előtt - igaz a fősulit megcsináltam -, elkezdtem a japánt, majdnem három év, azt is abbahagytam, keresztszemes? deguk? macskák? papagáj? az aranyhal egész egyszerűen csak előbb döglött meg mintsem lelohadt volna az épp aktuális halazásos-szenvedély. Az autóvezetést is majdnem félbehagytam. A csoda, hogy még megy a blog... ugyanis a naplóírást is félbehagyott kockásfüzetek jellemezték.

3: lánykollégiumban laktam középiskolában, és hogy hogy nem, de úgy esett hogy az első csókot is egy lánnyal ejtettük meg. Aztán a következőt is. De aztán áttértem a másik nemre, mert úgy kompatibilis mégiscsak.

4: a súlyom nagyon változó. 30 kilók odavissza. igen, tudom, nagyon egészséges. De az hagyján, a legbosszantóbb hogy iszonyú gazdaságtalan: vagy három komplett ruhatár kell...

5: nagyon furcsán monomániás tudok lenni evésügyileg. most pl a kínaikel, gomba, sajt háromszögben élek egy fél éve, és bármikor bármennyit tudnék ezekből enni. sohamegnemunás.

+1: ez viszont annyira titkos hogy csak megemlítem hogy van egy titok még, de azt nem árulhatom el. Geci-e vagyok?

A felkérést kaptam moshi-tól, küldöm tovább senoi, controlfreak, solideo, teodora, aeonflux. Bár tudom hogy ők nem fognak válaszolni...