komolyan, én unom már saját magam hogy mindig csak ugyanaz a szöveg... hogy már megint/még mindig felújításosdi. Mostmár a hócipőm is ezzel van tele.

ha nem melózok, akkor a lakásban térdig fűrészporban, meg szekrény alatt hasalva, meg szelektív szemétgyűjtve, vagy a másik alternatíva a obi/praktiker/egyéb szerelvénybolt.

és már eljutottam odáig hogy az ikeába se igazán fun menni. Mert csodálatos vázát venni jó dolog, de három órát szopni a kiadással/raktárossal/MÁSIK IKEÁVAL/vevőszolgálattal egy hülye konyhai lábazati elemért az szar. 

Viszont! 

Szombaton ezt jól megkompenzáltuk (vagy ki-), és találkoztunk Lobóékkal is, meg Babszemmel, ebédeltünk egy jót, és játszottunk még sokkal jobbat az új Bohnanzával, meg a régi nagy favorit Puerto Rico-val, majd épp mire Babszemnek elege lett belőlünk, csörgött J, hogy nem mennénk-e velük vacsorázni étterembe. Egyszer éltünk, és elmentünk.  Isteni kaja, majd még az estét megkoronázandó Senoiékhoz fel egy újabb adag Bohnanza.