egy szokásos felújításos szombati napnak néztem reggel elébe, még anyámék is voltak megnézni a lakást, aztán nekiálltunk ebbel hogy a folyosót leburkoljuk, meg elmentünk redőnyalkatrészekért, amikor csörgött a telefonom. Senoi volt hogy olvasta hogy mennék szigetre, és hogy ő is megy meg J is, és nem megyek-e velük? Mondtam hogy nagyon kedves, de épp esőre áll az időjárás is, meg hát már úgyis csak félig poénból tettem fel azt a posztot hogy mennék ki a szigetre, jegyem sincs, meg hát öreg is vagyok én ehhez. Aztán vissza a lakásba, és épp a sámli tetején túrom a redőny szerkezetét amikor csörög újra a telefon, ám ekkor totál meglepetés: teodora az hogy megyek-e ma NIN-re, mert ő is hezitál. Hűűű, szia! sajna nem hiszem, épp akkor volt egy akkora jégesős felhőszakadás, hogy a panelok előtt is térdig állt a víz, még ebbel is vicceskedtünk hogy Gerendaiéknak idén ez nem jön be. Szóval szegény teodorát is jól lehűtöm hogy szerintem ő se menjen, mert ultragáz körülmények lehetnek kint.

Nem telik el 10 perc, én ismét a sámli tetején, fűzöm be a redőny zsinórt a házába, amikor megint csörög a telefon. Ebnek viccesen meg is jegyeztem hogy ha mégegy ember kapacitál a szigetre, hát istenúccse, én mostmár kimegyek. KCs az, hogy figyeljek már, van egy ingyenjegye mára, de ma nem tudunk együtt lenni, és hogy nem kell-e? Azt hittem ott fordulok le az erkélyről. Ilyen nincs! pontosabban ilyen NINcs! ÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááááá...

Ha valaki ennyire akarja ott fent hogy kimenjek, hát akkor mostmár nincs mese, menni kell!!

Rögtön felhívtam senoit, hogy megyek mégis, meg utána teodorát hogy mégse kezdjen még a hazaútra pakolni. Majd még tisztességből befejeztem a harmadik redőnyt is - húzható! tiszta! megszerelve! - majd ledobtam kapát kaszát, és hazavágtattam gyorsfürdés, átöltözés, majd ismét sikerült arccal beleesnek a sminkeskészletembe, és hívtam senoit hogy akkor mikorhol? Szegény senoi viszont épp akart volna kihátrálni az este elől mert estére pont belázasodott, de aztán végülis kötélnek állt és ő is elindult.

Letettem a kocsit a lakásnál, és hévre szálltam, aztán remegő kézzel hívtam KCs-t a szigetbejáratnál hogy még mindig áll-e az ajánlatuk, és hogy akkor tényleg odaadnak egy jegyet?? A válasz két ember meg egy jegy formájában manifesztálódott pár perc múlva, úgyhogy nem álmodtam! Még egy biztonsági őr is megcsípett, csak hogy tudjam hogy tényleg, ugyanis a nagy örömömben, fittyet hányva a belépni csak karszalaggal feliratra elkezdtem volna KCs-ék felé rohanni.

Már kilenc óra volt ekkorra, szóval igyekezni kellett a nagyszínpad felé, ekkor hívtam teodorát, hogy merre hányméter, lebeszéltük hogy a bal oldali póthangszóróknál találkozunk, majd oda letáboroztunk senoival, amikoris mitadisten, ki jött szembe?! Ludmilla! ááááá... ilyen nincs! Utoljára talán két éve találkoztunk, meg különbenis. Befut teodora, a közös IRL megismerkedést kicsit árnyalja hogy ő is ezeréves online ismerőse Ludmillának, és most találkoznak először élőben, úgyhogy ezt is meg kell emészteni. Majd befut Benedek, és ezzel totál nosztalgia lesz az egész.

Épp senoinak ecseteli Benedek hogy azt képzelje el hogy engem úgy ismert meg hogy részegen a Laibach-on technodiszkóztam Ludmillával, szóval azért nemsemmi hogy még szóba áll velem egyáltalán, amikoris feltűnnek a színen Trenték...

A koncertről annyit hogy színjózanon olyan kibebaszott jó koncert volt hogy az csak na, és hörögve kiabáltam a végére, és elmentem öööö... a hangom, és az abszolút ász az volt amikor megszólalt a Dead Souls, az a The Crow soundtrack, amivel megismertem még annó gimnáziumban egyáltalán a NIN-t. ÁÁÁÁÁÁÁáááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááááá, ott sikongattam meg szanaszét ordibáltam fejem, bár a tömeg se volt épp tétlen... Trent egyszer meg is állt beszélni hogy milyen bazijó közönség vagyunk, hogy nem is gondolta hogy ennyien lesznek.

Iszonyat megagiga koncert volt, a végére erősítve rá a slágerekre inkább, és a lezáró szám meg nemes egyszerűséggel eksztázisban hagyta ott a közönséget. Nagyon jól szólt, bár sosem voltam igazán audiofil ilyen tekintetben.

Ez volt a csúcspont, és a mögöttem állók is megjegyezték hogy az idei sziget eddigi legjobb koncertje volt. Hozzátettük Ludmillával hogy ha a hétfői Tool is ilyen lesz, már megérte megélni az augusztust...

Senoi szegény még a koncert elején lelépett haza, mert nála meg az tömeg és a nagy hangzavar pont betette a kiskaput.

Koncert után Ludmilla Bahia színpad, Benedek a haverjaihoz, Teodorával mi meg a kijárat felé vettük az irányt, amikoris J jelentkezett hogy mennek Nevermore-ra, és gondoltam hogy csak benézek még én a Metalhammerbe, nehogymár ne, majd egy totitoi látogatás - na EZ az igazi sziget fíling - után beestem az apokalitpikus hangerővel nyomuló Nevermore-ra. És tanusíthatom, az igazi kigyúrt kemény metálosok hosszú ápolt dauerolt hajjal még mindig élnek!

én viszont már vén fos lettem, mert engem is kezdett zavarni a nagy hangerő - mondjuk közvetlen a hangfalak előtt állva ez talán nem véletlen - és el is fáradtam, meg én már a csúcson ugye túl voltam (csúcson tool . höhö), úgyhogy gyáván megfutamodtam, és hazafelé vettem az irányt. Ebhez haza viszont hév ÉS éjszakai 901-es kell, én meg mint kiderült ennél már sokkal kényelmesebb lettem, és az el nem fogyasztott alkohol árából inkább fogtam egy taxit a kijárat után.

Egy isteni koncert volt, kegyes időjárással, és jó társasággal. Az este mérlege mindenképp pozitív!

Köszönöm KCs, Köszönöm!!! Hétfőn valahogy meghálálom! szmájli