tavasszal lesz három éve hogy belekezdtem, most épp hullámvölgyben vagyok. Egész egyszerűen nincs értelme befőznöm úgy, hogy a készletet növelem. Eladni nem nagyon tudom, mert nem hirdet(het)em, raktárra meg nem fogok főzni, az kicsit drága mulatság. A sors iróniája hogy mi meg nem nagyon eszünk lekvárokat.
Az egyetlen dolog ami van, az a lipótvárosi sark -i- fűszeres (nem akarom hogy idetaláljanak keresővel), szóval hozzájuk dolgozom be ezt-azt, mikor mire van szükségük. Leginkább szörpök, meg savanyúságok. tavasszal meg torma. pfff, az rettentő volt . De már nem vásározok, egész egyszerűen nem merek.
lehet hogy karácsonykor még felvetem a fészbukon a libamájas témát, meg esetleg a lazackaviárt, hátha mást is érdekel, mert nálunk leginkább a libazsír az ami fogy az én befőttjeim közül. jellemző . szmájli.
nahát akkor vissza a naspolyás-lábashoz...
(igen, van külön blog, de a vernyogást nem oda írom)
