szombaton újra a klubban kezdtünk, átvettem az új Hajtka mei tai-omat, ez ilyen szép, ünneplős a télre, majd csinálok képeket. Meg vettem gyapjú pelenkakülsőt, zöldet, igazi merinó gyapjú, úgyhogy most majd vennem kell még a gyógyszertárban lanolint, és kipróbálom majd a gyapjúkülsőzést... kíváncsi vagyok.

Klub után lerobogtunk Hőgyészre, a szarvasgomba fesztiválra, ahol rögtön az első standnál ismerősre leltünk, és amikor épp nem tartottuk fel a bizniszt, ott dekkoltunk. Vettünk vásárfiát is, hét darab, diónyi szarvasgombát, meg mentünk az Aranyszarvas standhoz, ott meg szarvasgombás-mangalicazsíros kenyeret vettünk, amire az előttünk álló hölgy kért még egy pici reszelésnyi gombát, erre a csóka egy jó diónyi darabot ráreszelt a négy szelet kenyérre lazán. Komolyan kivert a víz, mert eddig azthittem hogy majd arany tálkákon lesz körbehordozva egy-két darab mint a véres kard, és a nagyközönség meg majd csak odaszagolhat esetleg ha a rendezőknek/eladóknak jó napjuk van, és nem. Pici helyen, pár sátorral, az épp termőre fordult első szarvasgomba-ültetvényes szervezésében. Voltak gasztrobloggerek versenyen főzni, meg versenyen zsűrizni, meg pici édescuki vadász-malacok is. És mivel a friss gomba csak egy hétig áll el, gyorsan el is rohantunk haza hogy másnap nekiálljunk országszerte teríteni a zsákmyánt hogy mindenki időben megkapja.

Aztán én este arra jöttem rá, hogy a nagy frászt vagyok én gourman, hiszen estére már komoly hányinger kerülgetett ha kinyitotta valaki az üveget, úgyhogy elbúcsúztam a magaskonyhai-sznob énemtől, és egy újabb ételt tettem egy nagy sóhajtás közepedte a nemszeretem-listámra.