szóval volt amúgy még egy csomó minden, de valahogy nem jut időm blogra mostanság...

pedig mindenképp szót érdemel a Tatabányai Bányászati Múzeum, ahol még május végén voltunk, családostul, és az egész szabadtéri múzeumban mindössze kettőnknek - no meg Zsófinak - tartott egy volt bánya-geológus pasas több mint két órás előadást ahogy körbevezetett. Nagyon nagyon jó volt, még Zsófi is jól viselte, mondjuk a kőzetgyűjteményeket nem nagyon hagyta hogy végignézzem, de amúgy egy szavam se lehet.

Aztán még: kikerült a bölcsőből, mert már akkora óvodás, hogy kell neki a hely, hogy ha esetleg fordulni szeretne, meg ilyesmi. Így hát átvittük a hálóba a kiságyát, és azt rendeztük be, légzésfigyelő meg bárányszőr meg miegymás, de valahogy nem sikerül rendesen elrendezni a légzésfigyelőt, mert eddig minden este volt legalább egy szívinfarktusom, amikor bejelzett az a szar, én meg utána egy órát feküdtem a sötétben kalapáló szívvel. 

Voltunk még persze nagyszülőknél is vidék1 és vidék2-n.

Meg voltunk a hajógyári szigeten, sétálni, meg a dunaparton a királyok útjánál, meg ilyesmik.