Az előbb voltam először sétálni Zsófival egyedül lent. Mondjuk hordozókendővel rém egyszerű: az ember felöltözik, felköti a kendőt, majd fogja a gyereket úgy ahogy van, berakja a bugyorba, ad rá egy sapit, majd kulcsot és telefont ragad, és kész is az indulás.

Szóval sétáltam egy 15 percet, így elsőre ennyi elég, Zsófi se nagyon volt még levegőn az autóból ki, autóba be kombókon kívül. 

Szóval voltak emberek, sétáltattak babákat, kutyákat, tavaszias hangulat, igaz kicsit csípős levegő, úgyhogy a fülem még fázott, de legalább felszabadultan sétálgattam, hogy hohóó, hát megtehetem! újra emberek között, kezdődik az élet!

Aztán utánam rohant egy jólszituált, középkorú pasi, hogy "Csókolom, elnézést!, Csak egy reklám!" és nyújtott felém egy fehér névjegykártya méretű papírt, "csak egy reklám" ismételte meg, majd elvettem, ő meg elment. 

Hűű, még észre is vesznek, és potenciális vásárló vagyok, és Az Emberek kapcsolatba lépnek velem! 

Könnyed léptekkel sétáltam tovább, már-már ragyogó arccal, na, lássuk, mi is ez a termék, erre a kártya másik oldalán ez állt: "Duci kaland". Online társkereső. Piros szívecskékkel.

...

Ma megint kirándulunk egyet, de most Mehetek Boltba is! Egyedül! Igaz hogy csak leparkolunk, és beugrok. És igaz hogy csak egy cumisüveget veszek, de akkoris!

Kis lépés ez... 

Viszont ma kirándulni megyünk! Igaz, csak a szüleimhez, de akkoris.

Csütörtökön kezdtük meg a kimozdulást, tesóm jött értem, és így négyen (tesóm, Berci, Zsófi meg én) kimentünk hozzájuk, és ott volt a kisdedóvó. Hehe. Jó volt, legalább lecsekkoltam, hogy nem tűnik képtelenségnek a lakás elhagyása még ilyen picin sem.

Ma hosszabb útra megyünk, de eddig minden (mind a három) alkalommal bealudt a kocsiban, úgyhogy reménykedek hogy most is így lesz. Lent meg beszélünk az IBCLC-s védőnővel, aki megnéz engem is meg Zsófit is.

Meg meglátogatjuk G-t is. 

Meg az első gyerekemet is.

Ma, a reggeli NST után - mivel még mindig semmi de semmi jel arra hogy lenne valaha is a közeljövőben valami -, kocsiba ültünk, és meg se álltunk a Szarvasi Arborétumig, egy hatalmasat sétáltunk, építettünk egy nagy hóembert, utána meg egy aranyos és finom helyi kis cukrászdában ettünk egy-egy sütit egy kávéval, miközben be-be kukkantottunk a konyhájukba, ahol ketten készítették a következő adagokat. 

Hát ilyesmik történnek mostanság, ha bármi más, úgyis szólok. 

Pénteken jött Lobó, még egyszer utoljára egyben és emberi körülmények között beszélgetni, erre pont véletlen (ónos eső vs. nyári gumi) rászerveződött húgom is unokaöcskössel. Akiben kábé öt tonna Duracell elem található.

Én öt évet öregedtem, félig megőszültem ezidő alatt, meg is írtam a látogatás után ebnek hogy talán mégiscsak lelencbe adnám a gyereket ha megszületik. Persze nem komoly, már elmúlt, mindenesetre tanulságos: ezért nem rögtön ekkorának születnek a gyerekek, mert akkor már kihaltunk volna. A kezdeti édes-aranyos alszik-eszik-kakil-bömbizik verziót könnyen lehet emészteni.

Nade végülis a tervezett projektet is sikerült két agyvérzés között abszolválni, és az összes kisruhát szétválogattuk méret szerint, mert ugye eddig csak úgy turkáltam hogy "jéé, cuki! picii!", és így mint kiderült, még fél éves korában is lesz ruhája, annyira nagy szórással dolgoztam. 

Szombaton meg ebékhez utaztunk le, részemről utoljára, mert már így is rizikós volt ez a táv ennyi idősen. Igaz a kocsiban már a szériafelszereléssé vált az intim törlőkendő meg a papucs (aka: kórházi pakk) az elakadásjelző mellett.

Holnap - azazmár ma - meg eb tovább reszelgeti a bölcsőt. Apropó bölcső: nem is meséltem, hogy felhoztuk apám kisdedkori bölcsőjét, és arra csapott le eb hogy restaurálni szeretné, azaz meg-hobbi-bütyköli. Eddig szétszedte, most levittük csiszolni, és holnap talán az összeszerelésnek áll neki.

szombaton voltunk Bánkon, korcsolyázókat nézni és havat taposni. Majd Nőtincsen beültünk estebédelni a Szent Flórián fogadóba.

vasárnap hatalmas pakolászás volt, eb iszonyú nagy segítség, iszonyú hálás vagyok. Csomó dolgot végre a helyére pakoltunk. Sütött olyan isteni szarvascombot, hogy porhanyósabb volt mint a vaj. Cserébe sütöttem neki New York túrótortát, vagy valami hasonlót, nem lett rossz.

hétfőn vidék, CTG, gyerek rendben, ver a pici szíve mint a kistraktor.

Most épp az első adag babaruhamosás megy.

Tegnap annyira szépen sütött a nap, hogy bűn lett volna otthon ülni, ezért lementünk a Balatonra fagyott vizet nézni.

Balatonaliga:

Balatonföldvár, vízen járó kacsa *szmájli:

...és maga a megdermedt hullám:

További képek még itt.

tegnap Gánton voltunk a Bauxitbányában, fantasztikus volt az idő és maga a bánya is. Égő vörös talaj, élénksárga falevelek.

Utána senoiékhoz mentünk csicsóka-tócsnit enni, ami isteni volt, de még mindig szenvedek a légnemű következményeitől. Haha, gázhajtással megyek majd ultrahangra is.

hétvégén eb szüleinél, súlyosbítva a helyzetet két már igen mobilis kisgyerekkel - másfél és majdnemhárom évesek - úgyhogy rájöttem hogy ezért jó szülni, mert addigra amíg ilyen rosszcsontok lesznek, már megszerette az ember őket az összes rémségeikkel együtt. Mondtam is tesómnak, hogy most ha lehet nem mennék hozzájuk sem, mert Bercike is már nagyon hasonló rosszasági faktorban, én meg egyre nehezebben birom ugye a hajolgatást, a hasontaposást, az utánarohangálást.

Nem is értem hogy lehet megcsinálni a várandósságot kisgyerek mellett.

amúgy gombászni akartunk menni, de egy fia gomba sincs még(?) a bükkben, pedig direkt néztük a réteket is, meg bükköst, meg tölgyerdőt, de semmi... ellenben kirándultunk egy nagyon jót.

szombaton kirándultunk:

köröshegyi viadukt látogatás

Rádipusztán árpádkori romnézés,

Balatonbogláron gömbkilátózás, 

Balatonbogláron épülő teszkó-nézés, 

Balatonszemesen Kistücsökben fantasztikus estebédelés,

Zamárdin a Szamárkői kilátóban naplementenézés,

Hazafelé M7-esen fényespontlátás baloldalon, majd utánaeredés (majdnem Várpalotáig...), nádtűzvésznél katasztrófaturistáskodás

Konzumidióta énemnek még egy kis IKEA-látogatás

majd hajnal egyig szex Harry Potter olvasás