Az előbb voltam először sétálni Zsófival egyedül lent. Mondjuk hordozókendővel rém egyszerű: az ember felöltözik, felköti a kendőt, majd fogja a gyereket úgy ahogy van, berakja a bugyorba, ad rá egy sapit, majd kulcsot és telefont ragad, és kész is az indulás.

Szóval sétáltam egy 15 percet, így elsőre ennyi elég, Zsófi se nagyon volt még levegőn az autóból ki, autóba be kombókon kívül. 

Szóval voltak emberek, sétáltattak babákat, kutyákat, tavaszias hangulat, igaz kicsit csípős levegő, úgyhogy a fülem még fázott, de legalább felszabadultan sétálgattam, hogy hohóó, hát megtehetem! újra emberek között, kezdődik az élet!

Aztán utánam rohant egy jólszituált, középkorú pasi, hogy "Csókolom, elnézést!, Csak egy reklám!" és nyújtott felém egy fehér névjegykártya méretű papírt, "csak egy reklám" ismételte meg, majd elvettem, ő meg elment. 

Hűű, még észre is vesznek, és potenciális vásárló vagyok, és Az Emberek kapcsolatba lépnek velem! 

Könnyed léptekkel sétáltam tovább, már-már ragyogó arccal, na, lássuk, mi is ez a termék, erre a kártya másik oldalán ez állt: "Duci kaland". Online társkereső. Piros szívecskékkel.

...