hétvégén eb szüleinél, súlyosbítva a helyzetet két már igen mobilis kisgyerekkel - másfél és majdnemhárom évesek - úgyhogy rájöttem hogy ezért jó szülni, mert addigra amíg ilyen rosszcsontok lesznek, már megszerette az ember őket az összes rémségeikkel együtt. Mondtam is tesómnak, hogy most ha lehet nem mennék hozzájuk sem, mert Bercike is már nagyon hasonló rosszasági faktorban, én meg egyre nehezebben birom ugye a hajolgatást, a hasontaposást, az utánarohangálást.

Nem is értem hogy lehet megcsinálni a várandósságot kisgyerek mellett.

amúgy gombászni akartunk menni, de egy fia gomba sincs még(?) a bükkben, pedig direkt néztük a réteket is, meg bükköst, meg tölgyerdőt, de semmi... ellenben kirándultunk egy nagyon jót.