vasárnap reggel kocsiba ült Eb és Vili meg az összes csomagunk és elindult, majd én kicsit még lezártam az otthoni létet (csapokat elzárni, szemetet kivinni, romlandókat kidobálni/odaadni szomszédnak, stb) közben gyerekek még a tableten youtube-oztak, majd felöltöztem, felöltöztettem őket is, és már indultunk is, agyő.

Lent várt az aiportshuttle, kicsit nézett hogy "mi vagyunk a három fő?" de aztán mentünk. 2A terminál.

Mivel nem volt csomagunk, azonnal a biztonsági kapuhoz mentünk, ott a két gyerek miatt mindenféle priority lane-be mehettünk majd ott két órás várakozás, ami menet közben három órásra nyúlt, mert késett is a gép meg a beszállítás is. A gyerekeket egy órán keresztül lekötötte a gyereksarok a foodcourt-on, aztán délben megetettem őket junkfood-dal, majd pisi és indultunk a kapuhoz. Ott derült ki a sok késés, úgyhogy ott teljesen szétcsúsztak már az idegtől hogy mikor megyünk már (három órája itt voltunk hogy "mindjárt" indulunk...) elrohangáltak, mindenre felmásztak, őrjöngtek. Végre végrebemondták hogy beszállhatunk, egy szép ívvel előrementem magam után húzva a kettőt a priority boarding-hoz, beszálltunk, egy darabig élvezték, Simi ült az ablaknál, Zsófi középen. Ettek is, meg kértek inni (eppöl dzsúsz, meg vótör) meg már nem is verekedtek, aztán lassan leszálltunk Frankfurtba. Én hulla éhes voltam, mert tudtam hogy pesten semmit nem kapni, majd a frankfurti reptéren szuper lesz, ott minden van! Erre mire odaértünk, már ott várt minket Feri (eb apjának cimborája, ezer éves frankfurti reptéri alkalmazott) aki közölte hogy rohannunk kell ha el akarjuk érni a gépet. Simi ugye nem aludt, már délután 5 volt, nyűgös, mindenhol várni kell, nem történik semmi, perszehogy nem akart se futni, se mellettem jönni... Zsófi még csak csak. úgyhogy ameddig bírtam, felvettem és vele rohantam, utána már csak húzni volt erőm. Végre leértünk a kapuhoz, ott rácsaptunk a pultra hogy várjanak, és még gyorsan kiállítottak nekünk egy-egy új boarding pass-ot, mert a mienk ugye elveszett x perccel felszállás előtt (vagy x perccel boarding után). Buszra fel, félórás buszozás, én már csillagokat láttam az éhségtől/szomjúságtól, kimerültségtől, többiek persze csak a bunkó későt látták bennünk, aki miatt várniuk kellett. Aztán valahogy felszálltunk a gépre, ott mutogattam a helyjegyet a stewardessnek hogy segítsen helyet szerezni egymás mellett majd, közben elfelejtett adni gumicukrot Siminek, csak Zsófi kapott, úgyhogy elveszett az utolsó adag türelme is, elkezdett sírni. Aztán mikor a helyünkre értünk és kiderült hogy most bizony Zsófi fog az ablak mellé ülni, hát az óriási balhét eredményezett, az ülés helyett előtte a földön feküdt sikítozva. Utastársak bámultak, morogtak és beszóltak. Majd valahogy nagynehezen sikerült lefegyvereznem hogy elvileg két ablak is van, ha felszállnak akkor majd az egyik ablak az övé, másik a Zsófié. De szerencsére nagyon gyorsan odaértünk Nürbergbe, úgyhogy akkor vége lett szenvedéseink egy részének. Kifelé megvártam míg mindenki kiszáll, utolsóként kijöttünk, akkor már a cockpit is nyitva volt, bemehettünk a nagyon kedves pilótabácsikhoz is, majd végül kiszálltunk, ott még egy utolsó affér: végre inni akartam, Zsófi is szomjas volt, míg megvettük az innivalót, addig viszont Simi betévedt egy VASÁRNAP ESTE IS nyitvatartó játékboltba és persze ott szorongatta a matchbox-okat. Valahogy végül onnan is kiimádkoztam és végre kijutottunk a reptérről, és ott várt minket Eb, aki nyolc perccel előttünk ért oda, beültünk és már csak a maradék 30km volt hátra az ideiglenes lakásig. Persze gyerekek bealudtak, lakásban (első emelet és laknak alattunk, méghozzá a főbérlő...) éjfélig ugrálás, őrjöngés...

de itt.

a telefon fasza kis panoráma funkciójával. ez 180 fok, sajnos nem tudom mivel lehet jól megjeleníteni, mert amúgy van hozzá telefonon jó kis program és azzal "körbe" lehet nézni...

itt vagyunk, marha jó, bár volt egy pofáraesés: nincs mégsem úszómedence, pedig ez lett volna az egyik fő szempont. Amelyik nagyobb és hidegebb lett volna, az kültéri és nem működik most. Kár. De mindegy.

A másik, amitől viszont már most tikkel a szemem, az az hogy az első kajakor (vacsora) rögtön bemutatkoztak a gyerekek: elrohangáltak a francba, de úgy, hogy vissza a szobáig akár. Úgyhogy a rosét pl még kikértem, de utána mind a két gyerek után eredtem és inkább visszajöttem a szobába, mert katasztrófa.... jó, oké, nincs asztalunk, soha nem is eszünk együtt emiatt. sajnos. de ez van.

úgyhogy az lett a megoldás hogy itt maradtam a gyerekekkel, addig Balázs befejezte a kaját, utána meg én mentem vissza, de akkor Zsófi könyörgött hogy visszajöjjön velem, végül jött, és tényleg (nagy szenvedés árán ugyan) de kibírta és ezért nagyon megdicsértem. Még koccintottunk is, cukker volt.

Szóval úszómedence nincs, csak ilyen kretén, melegvizes áztató, elég nagy és elég mély, meg vannak ilyen "wellness" funkciók is, de a lényeg hogy a gyerekek iszonyúan élvezték.

Van kültéri szauna, Balázs nagy örömére, és a szoba is elég nagy hogy még egy pótágy és egy kiságy is befért tök jól. Amúgy szuper szerintem a berendezés meg a fürdő is, szóval szuper...lenne, ha pl a gyerekek nem lennének itt. de végtére is miattuk vagyunk itt, szóval fene se tudja.

Most még elevenek mint hatszáz zsák bolha és épp nem is értjük hogy hogy lehetünk ilyen hülyék hogy gyereket csináltunk. gyakorlatilag a csillárról lógnak, és elképzelésem sincs hogy hogy lehetne kordában tartani őket, Balázsnak hatszáz a vérnyomása, én most az "ignorálom" fázisban vagyok inkább már, elég ha csak az egyikünk üvöltözik.

a képen a bőgő Zsófi, meg a megadást szimuláló Simi. elképzelésem sincs mikor alszanak el.... pfff

holnap indulunk Horvátországba, le délre, Korcula szigetére, majdnem két hétre. Szuper-e lesz nekünk?

(a válasz sajnos nem egyértelmű, a nyolc órás kocsiút még nekem is sok lesz, nemhogy Zsófinak, és kicsit azért parázok a vízbefulladástól. (mentőmellényt venni Zsófinak strandoláshoz az szuperhülyeség?))

milyen meglepő cím... szóval vonattal leutaztam a balatonra Zsófival, mert kíváncsi voltam hogy hogy boldogulok, és végülis minden oké volt. Jól szerepelt a banyatank is, aminek ez volt az első bevetése. Zsófi a hátamon, cuccot húztam, kivételesen eb vitt ki a délihez két melója között, mondjuk a vonat egy órát késett, ez kicsit megviselt mindenkit, aztán Zsófi kicsit rosszalkodott, meg ilyesmi, de aztán Székesfehérvárnál bealudt. Tesóm várt Földváron, szóval megy ez, tervezek még ilyesmit, legalább addig is izgalmasan telik az idő...

Most főztem kukoricát, nem kellett volna, a benti 27 fok hirtelen felkúszott 28-ra... még szerencse hogy jó a ventillátor.

klíma ügyben kicsit hezitálok: az egyik hogy csak ritkán van akkora hőség hogy szenved az ember éjszaka _is_, mert az a rossz, a másik meg hogy tesóméknál látom hogy ha klíma van, akkor még kevésbbé mozdul ki a jó hűvösből... meg spúr géza vagyok klímát venni hogy majd ha elköltözünk itthagyjam...

szombaton újra a klubban kezdtünk, átvettem az új Hajtka mei tai-omat, ez ilyen szép, ünneplős a télre, majd csinálok képeket. Meg vettem gyapjú pelenkakülsőt, zöldet, igazi merinó gyapjú, úgyhogy most majd vennem kell még a gyógyszertárban lanolint, és kipróbálom majd a gyapjúkülsőzést... kíváncsi vagyok.

Klub után lerobogtunk Hőgyészre, a szarvasgomba fesztiválra, ahol rögtön az első standnál ismerősre leltünk, és amikor épp nem tartottuk fel a bizniszt, ott dekkoltunk. Vettünk vásárfiát is, hét darab, diónyi szarvasgombát, meg mentünk az Aranyszarvas standhoz, ott meg szarvasgombás-mangalicazsíros kenyeret vettünk, amire az előttünk álló hölgy kért még egy pici reszelésnyi gombát, erre a csóka egy jó diónyi darabot ráreszelt a négy szelet kenyérre lazán. Komolyan kivert a víz, mert eddig azthittem hogy majd arany tálkákon lesz körbehordozva egy-két darab mint a véres kard, és a nagyközönség meg majd csak odaszagolhat esetleg ha a rendezőknek/eladóknak jó napjuk van, és nem. Pici helyen, pár sátorral, az épp termőre fordult első szarvasgomba-ültetvényes szervezésében. Voltak gasztrobloggerek versenyen főzni, meg versenyen zsűrizni, meg pici édescuki vadász-malacok is. És mivel a friss gomba csak egy hétig áll el, gyorsan el is rohantunk haza hogy másnap nekiálljunk országszerte teríteni a zsákmyánt hogy mindenki időben megkapja.

Aztán én este arra jöttem rá, hogy a nagy frászt vagyok én gourman, hiszen estére már komoly hányinger kerülgetett ha kinyitotta valaki az üveget, úgyhogy elbúcsúztam a magaskonyhai-sznob énemtől, és egy újabb ételt tettem egy nagy sóhajtás közepedte a nemszeretem-listámra.

Voltunk kirándulni vasárnap a Balatonnál, és egyben kipróbáltam hogy milyen a strandon etetni. (kicsit vehemensen készülök a nyárra, asszem)

Ezen a képen egy etetés utáni böfiztetés, festői háttérrel (Tihany).

Itt meg egy mozihős, álcázva:

...és az úton hazafelé jöttem rá hogy mire való a kocsiban a fogantyú mellett a kis pöcök:

hazaértünk reggel hatra. Egyhuzamban mentünk:

Szombat délután egykor indultunk "otthonról" (London, New Eltham)

Háromkor egy korábbi Euro Tunnel-es vonatra raktak minket mert hamarabb odaértünk, amúgy ez alig fél óra, elég izgi, két szinten vannak a kocsik, menetközben ki lehet szállni, és vécé is van. Kicsit paráztam ettől a részétől, mert mostanában rám-rám tör a klausztrofóbia.

Aztán - időeltolódás miatt - négy után értünk francia partokat. Calais, Dunkerque, stb, de nem sokáig mentünk a csigazabálók országában, mert először Belgium (Brüsszel, Gent), majd Hollandia egy incifinci, majd Németország - itt az itiner szerint kb annyi volt hogy "és forduljon jobbra, majd hatszázötven kilométer egyenesen. Hja. Köln, Frankfurt, Nürnberg, Regensburg, Passau.

Majd jött Ausztria, Linz, Bécs.

és már itthon is voltunk. 

Nem tudtam aludni, de egyikünk sem - szerencsére a sofőr főleg nem - úgyhogy valahol hajnal kettő három felé átestünk a holtponton, és mikor itthon az M1-en jöttünk már és már hajnalodni kezdett, akkor meg szinte már félő volt hogy túlságosan is ébren vagyunk, és nem fogunk tudni majd aludni.

Hazaéréskor én még olvastam is fél órát, aztán utána egy kis beájulás öt órát, most viszont már felkeltem inkább mert nem akarok este sokáig fentlenni, inkább majd hamarabb megyek aludni, hogy visszaálljon a biológiai órám - amit sosem tettem ki teljes éjszakák kihagyásának eddig, ezért ez a trauma. höhö.

Viszont a nyakam még tegnap este úgy elaludtam hogy az csak na, nem is birom mozgatni, az egész napos kocsiban ülés se segített, mára már teljesen K.O. 

és akkor mostmár hivatalos: júli 29-én megyünk 10 napra angliába. Tegnap megvettük a repjegyet, szóval tutifix. Jippííí! A legszebb az egészben hogy csak odaútra szól a jegy, mert visszafelé kocsival jövünk, át európán, külön kaland lesz az egész, kint meg SA volt kollégámnál fogunk lakni, és DZs barátosnémmal is - két éve szakadt ki angliába - végre találkozom! 

Tavaly nem mentünk nyaralni a felújítás miatt, idén viszont már jó lesz ez nagyon!

tegnap kaptam akkus csavarhúzót, hogy ne csesszem szét a kezem (jobban) a csavarhúzózástól, ilyen pici, aranyos, kézreálló , fürge, mint egy szexjátékszer. és a tegnap esti ikealátogatás után már csak egy adag tortilla+salsáért ugrottunk el egy boltba, majd haza a The Simpsons Movie-t nézni (I will not illegally download this movie). Magyarul bojkottáltuk a lakásbamenést, ahol már csak ragasztani kell az összes ki- és leszabott szegélylécet ebnek (ugye milyen jól félre lehet ezt olvasni?), nekem meg a két maradék fiókos konyhaszekrényt kell összeraknom. Vannak képek is frissek az albumban amúgy.

Ma ismét meló bojkott, mert megyünk le Balatonra munka után, fürdőruha+papucs+törölköző bekészítve a kocsiba. Ha marad a jó idő, akkor kapacitálnánk ügynöktársainkat is!