hazaértünk reggel hatra. Egyhuzamban mentünk:
Szombat délután egykor indultunk "otthonról" (London, New Eltham)
Háromkor egy korábbi Euro Tunnel-es vonatra raktak minket mert hamarabb odaértünk, amúgy ez alig fél óra, elég izgi, két szinten vannak a kocsik, menetközben ki lehet szállni, és vécé is van. Kicsit paráztam ettől a részétől, mert mostanában rám-rám tör a klausztrofóbia.
Aztán - időeltolódás miatt - négy után értünk francia partokat. Calais, Dunkerque, stb, de nem sokáig mentünk a csigazabálók országában, mert először Belgium (Brüsszel, Gent), majd Hollandia egy incifinci, majd Németország - itt az itiner szerint kb annyi volt hogy "és forduljon jobbra, majd hatszázötven kilométer egyenesen. Hja. Köln, Frankfurt, Nürnberg, Regensburg, Passau.
Majd jött Ausztria, Linz, Bécs.
és már itthon is voltunk.
Nem tudtam aludni, de egyikünk sem - szerencsére a sofőr főleg nem - úgyhogy valahol hajnal kettő három felé átestünk a holtponton, és mikor itthon az M1-en jöttünk már és már hajnalodni kezdett, akkor meg szinte már félő volt hogy túlságosan is ébren vagyunk, és nem fogunk tudni majd aludni.
Hazaéréskor én még olvastam is fél órát, aztán utána egy kis beájulás öt órát, most viszont már felkeltem inkább mert nem akarok este sokáig fentlenni, inkább majd hamarabb megyek aludni, hogy visszaálljon a biológiai órám - amit sosem tettem ki teljes éjszakák kihagyásának eddig, ezért ez a trauma. höhö.
Viszont a nyakam még tegnap este úgy elaludtam hogy az csak na, nem is birom mozgatni, az egész napos kocsiban ülés se segített, mára már teljesen K.O.
