úgyvolt hogy megnézem a 2046-ot, aztán addig pöcsöltem a felirattal, meg az időzítés meg minden szentszarral hogy elment a kedvem.. mint amikor addig sütfőz az ember, hogy az illatokkal meg mindennel jóllakik. majd holnap megnézem. most asszem inkább előszedem a japánt és átnézem egy kicsit. istenem holnap milyen égő leszek megint... a szünetek nekem csak a végtelen mennyiségű felejtést hozzák el, nem a pótlólagos-behozomalemaradásom tanulást...

a sztori a következő: MT-vel, a barátnőmmel találkoztunk a blahán, aztán kis kerülővel kimentünk a józsefvárosi piacra, ahol én most jártam életemben először... ez akkora dzsumbuj, hogy az arab medina az kutyafasza ehhez képest! a busznak vagy három megállója van a piac mentén végig... naszóval hatalmas. MT fogott, és berángatott, tiszta labirintus szerű, éncsak mentem utána a táskámra tapasztott kezekkel, mert ő tudta a járást. egy röpke negyedóra alatt eljutottunk a dzsungel közepén egy sátorhoz, ahol MT a nyakábaesett egy vietnámi srácnak, és hevesen örültek egymásnak. aztán mikor mondtuk hogy segítsen, rizsfőzőt keresünk, a srác átvette a vezetést: eg ösvényen ki a dzsungelből, és az út másikoldalán lévő mégfélelmetesebb - magyarember által nemlátogatott - részébe irányított minket. ezek régi gyárépületek, és persze minden ki van írva, de az vagy kínai, vagy thai vagy esetleg, elvétve arab... nos egy jó 10perc után az egyik kapualjba befordultunk, ott meg fel az emeletre, ahol a folyosó végén egy hatalmas ázsiai üzlet volt, de ez csak kaja! kábé mint egy kisebb Plus. csakpersze itt seholsincs kitéve hogy mi az, és hogy mennyibe kerül. ehheehh... vagy eltudod olvasni, vagy menj ki. biztos valami hasonló üzletpolitika. aztánpersze egy falnyi rizsfőző volt, különböző méretben, színben, stílusban, árban. a srác megmondta hogy szerinte melyik a jó, és hogy mekkorát akarok, én mondtam hogy kicsit, és hogy oké, akkor azt akarom. utána szétnéztünk még rizsért is, vettem egy ötkilós zsákot, amit majd ha meglesz a másik rizsem, anyámnak hazaviszem. utána meg estig nézelődtem volna, annyi érdekesség volt, de időnk fogytán, már csak azt tudtam megkérdezni a sráctól hogy ismeri-e azt a szárított húst, ami úgy néz ki mint a vatta? mert nekem olyan kell! még egyetemen volt egy vietnámi évfolyamtársunk a koleszbanm és nála láttam ilyet: mindig csak néztük hogy mi a rossebbet csinál azzal a nagy, 5 literes befőttes üvegben azzal a borzalomranda barna, büdös vattával. de mivel egyszer láttam ahogy épp megette, megkérdeztem hogy ezmegmi... aztán kiderült hogy szárított disznóhús, és hogy kérek-e... áááánemköszönöm! épp most ettem!  -de finom!kóstold meg! ...najó... és tényleg nagyon finom volt! csak az állaga más, ebben a formában, de az íze teljesen olyan mintha sülthúsba harapnál. szóval ilyen kellett nekem, és volt is!! aztánpersze boldogan hazafuvaroztak a zsákmányaimmal együtt, és mostmegmár ettem is belőle!

éjjen!!! elkészült az első adag inifini rizs! mondjuk ez mégcsak thai jázmin rizs ami hosszúszemű, énmeg a rövidszemű japánfélét szeretem, de majd beszerzem azt is legközelebb.. .és nyaminyami, már eszem is!

megvan a rizsfőző!! most kipróbálom, majd mesélek utána a délutánról is meg az eredményről is!

tegnap este elkövettem egy hibát... van egy üveg szilvalekvárom.. jó régi... és finom. néha eszek este egy-egy kanállal, mert segít.. ugye.. ehhheeh. tegnap este viszont vagy három kanállal szopogattam el... mostmeg... nos ötpercenként irány a vécé. még szerencse hogy van itthon elég vécépapír. ...azért remélem hogy elmúlik ez délig.

kész kipurcantam. bár nemtudom miben, de a nyolcórási filmet sem tudom megnézni... pedig Poirot megy épp... az előbb lecsuklott a fejem... mintha nagyanyámat látnám... már csak a kötőtű meg a kötés hiányozna az ölemből... frankó

egy hirtelen ötlettől - no meg gondolom a gyomruktól - vezérelve egyszercsak ittvoltak tesómék és nekemszegezték a kérdést hogy mikor is indulunk már végre kajálni? és lőn: elmentünk és degeszre ettük magunkat. meg beszélgettünk meg közben valami W kategóriás film ment a zertéelklubbon, és csak csóváltuk a fejünket hogy hogy lehet eeekkkora baromságokat kitalálni.. valami hülye kiscsaj persze egyedül letesz egy utasszálítót meg hasonló blődségek... ellenben öröm szétnézni a lakásban olyan rend van. a holnapot meg alig várom!

úrrá lettem a káoszon: elpakoltam, beágyaztam, szétszortíroztam a szennyest és az első adag már mosódik is. nemsokára átmegyek és hozok kaját, tesóm viszont nem hajlandó átjönni, a hajvágástól meg mereven elzárkózik, így kénytelen leszek fizetni érte...