amúgymeg nem ismerek magamra... kiblogoltam az évezred legidétlenebb álmát, és nin jegyet rendeltem kézremegve félévvel a bécsi(!) koncert előtt... ha egy évvel ezelőtt valaki elmeséli hogy ezt fogom tenni, a szemébe röhögök...
na megyek, jött két új kolléga, megmutatom nekik hogy hogy kell fogni a kapát...
húúbasszus, megvan!megvan a NIN jegy!! megvettem!!!!
reggel másfél óra volt, mire rájöttem hogy a zótépé telebankjánál mit nem csinálok jól, aztán végre át tudtam utalni a webkártyámra zsét, aztánmeg a meghirdetett reggel 9-órási jegyeladás kezdés óta 5percenként frissítettem a www.oeticket.at -t, mire végrevégrevégre délután félegykor sikerült... megtörtént az első webes vásárlásom, pedig már asszem négy éve megvan a webkártyám...
...sötét pincehelyiség volt, labirintusszerűsen kanyargott a folyosó, félhomály, a falakon végig csövek, amik a túlnyomától sziszegtek itt-ott, ettől párás meleg... a nedvesség kicsapódott a falakra is, néha már fullasztóan... akármerre mentem is, mindenhol vasajtók, mint a tengeralattjárókban, rozsda evett mindent, lépteim kongtak, toccsantak. Halkan morajlottak a gépek, amelyek a málló vakolatú falak mögött zúgtak, zakatoltak. Kosz, és lepusztultság és sötétség, amelyet meg-megtört egykét gépen villogó led, vagy volt olyan hogy az ajtónál szűrődött ki fény a csupasz, halovány villanykörtéből amik a plafonon himbálóztak...zsúfolásig gépek, helyiségek, néhol hallottam hogy emberek motoztak, mégis rendületlenül mentem, a folyosó kacskaringósabbá vált, majd a falon a helyiségeknek üveges ablakai lettek, amin keresztül be-be lehetett látni, ahogy kísérleteztek, orvosi székek, fémesen csillantak a tálcák, véres kosz gyűlt a padlók régi kopott-törött csempéjén. Bementem egy szobába, ahol a többieket sejtettem. Ott voltak a félhomályban. Nagyon meleg volt, ...levettem a már agyonizzadt felsőmet, és éreztem hogy a melleim tökéletes formájúak és ruganyosak, melltartó sem kellett, ott álltam verítékezve, felül meztelenül, minden szégyenérzet nélkül és a testemen megcsillant az egyik kazánból kiszűrődő tűz fénye. Ekkor belépett a szobába Till, rámosolyogtam, ő felém nyújtotta a kezét, megfogtam, és ...
és ekkor felébredtem...
...pedig megfogadtam hogy nem fogok álmot kiblogolni, főleg nem ilyen nyál-romana stílusút... de nemtehetek róla, ez is én vagyok, mégha élőben le is tagadom.Hehe.