jaigen, majd elfelejtettem, tegnap dühvásároltam.
bementem a westendbe, hogy akkor most valami szép fehérnemű. irány a triumph. az még hagyján hogy az összes eladójuk mind-mind még az aranypókokból örökölt matuzsálemek, de hogy még ugyanúgy is viselkednek a vásárlóval mintha Kádár élne, az bicskanyitogató. meg az is, hogy semmit nem találtam, pedig megfogadtam, hogy ha kell, egy kisebb vagyont is itthagyok. és semmi... ha tetszett a melltartó, nem volt hozzá alsó. ha volt hozzá alsó, nem volt tangában. ha volt tanga, nem volt jó a felső, vagy ha minden stimmelt, akkormeg iszonyathülye szine/formája volt. na, csak kicsit voltam ideges. félóra után kicsörtettem, és megnézem az intimissimit, meg a women's secretet, de mindkettőben annyira sok ember volt, és annyira affektálós eladócsajok, hogy elment a kedvem még attól is hogy bemenjek.. ekkor vettem észre a folyosón a Palmers-t. ez eddig tabu volt, mert rémhíreket hallottam hogy milyen drága, de most már nemérdekelt, bementem, egy iszonyatjófej eladócsaj fogadott, egyedül velem foglalkozott -minekutána egyedül voltam mint vevő, és csak pakolta-pakolta a cuccokat, választék ugyanis volt bőven. diadalittasan lecsaptam az egyik kolleksönre, és már csomagolta is, én meg villantottam a bankkártyát - annyira nem is volt vészes az ár -, és már nem volt más hátra mint a bunkó triumph-osok előtt ellejteni lefitymáló tekintettel.
