megint a kezem közé kaparintottam az új ikea katalógust. egyre inkább olyan leszek mint Edward Norton volt a Fight Clubban az ikeás lakásával. de legalább már összeállt a szobám koncepciója: sötét, férfias szinekkel operálok, és mindig Michael Douglas jut eszembe, ahogy Nicholas Van Orton-ként ült a bőrfoteljában, és pöfékelte a szivarját, miközben halkan zümmögött a CNN a plazmatévén a háttérben.

ennyire nem vészes azért a helyzet, az Orion tévémen inkább a Spektrum szokott menni, meg azért mégiscsak tetszetősen alakulnak a dolgok

phnb örökre belopta magát a szívembe:

"A Budapest Parádéból csak a környéken gyülekezo ifjú egyedekbol láttam néhányat, de a "proli" szó még így is új jelentésárnyalatokkal gazdagodott. Tehetnek ok arról, hogy ilyenek? Vagy direkt veri oket az Isten? Jaj."

"Avagy buddhista magyarázat van minderre? Ha valaki emberalakban kegyetlenül elbassza az életét, újjászületik amobaként, de még úgy sem teljesít kimagaslóan, akkor lesz következo életében Budapest Parádé-törzsközönség, síppal, lila hajjal, meg lufival?"

reggel novemberi köd fogadott, amitől még a maradék életkedvem is elment így hétfő reggel.

aztán elmúlt a köd is, és a rosszkedvem is. MT barátosnémmal reggel jól kitárgyaltuk a pasikat, akik idén mintha furcsábban viselkednének mint eleddig, aztán legyintettünk, és nevetve koccintottunk a korporét tejeskávénkkal.