a mai napom egy nagy kalap kaki volt. és most ez itt eufemizmus, mer az előző posztban már kikáromkodtam magam (a kínt némileg enyhíti az a kétzsáknyi klinik cucc, amit nemrég dühvásároltam.)

kibaszottkurvaéletbe. kimásztam a boltba, mer ott van pénzkiadóautomata. kérek tőle egy nagy összeget, mert gondoltam hogy akkor kiveszem egybe a fizum, ne kelljen többrészletben. Stop: limit. Jatélleg. na akkor csak százezer. kerregkerreg... jön az sms is közben hogy leemelte a pénzt a számlámról, aztán a gép kiírja hogy műszaki okok miatt lófaszaseggembe (v.ö.: "...computer says: NOoo"). ekkor már csak egy halovány 50essel próbálkozom, kiírja hogy csak ezresei vannak, ezt se tudja teljesíteni. aztán végső kétségbeesésemben kértem egy ötezrest, mert az már nagyonnagyon, nna, ha lett volna egyforintosa, abba adta volna. komolyan... Közben azért megkaptam az esemest hogy sztornózták a százezres meghiúsult levétet. ezerszerencséjük, különben a vére folyt volna egykét hivatali patkánynak ott a bankfiókban... (mert szerencsére a fiók melletti automatánál voltam.)

jaigen, meg azt álmodtam hogy a nagyonmagas sarkú szandálom volt rajtam, és csak az előbb esett le hogy az tuti csak álom volt, mert hogy én abban sosem fogok tudni olyan kényelmesen sétálni, mint tettem azt az álmomban...

megjött a fizetés, én meg már papiron osztottam szoroztam, és meg is lett a helye az összes fillérnek. mondjuk a fele dőzsöléses fasságokra kell, dehát nem fogok amó szappant venni mer az a gazdaságos. inkább koplalok egy hetet a következő fizuig és kész. az amúgy is rámférne.

pörgök, túlpörgök. egészségre károsan. és most előjött azis amit nem akartam. amikor olyan vagyok hogy valaki mutat/mesél valamit és elemi erővel utálom még mielőtt megmutatta/elmesélt volna, holott magát az embert kedvelem. ilyenkor mint egy sün: minél kedvesebben "tukmálja", annál jobban tüskézek kifelé, közben meg utálom magam.

a hétfő reggeli mítingen megittunk hirtelen egy üveg Baileys-t. amúgy névnap volt, az ünnepelt hozta, és 12-en voltunk a 0,5l-ös üvegre, szóval semmi extra új mítingelős fícsör, de azért mindenki helyeslően bólogatott hogy csak így lehet egyébként is elviselni a hétfő reggeleket, meg a mítingeket úgy ánblokk. De a következőre már Chivas Regal-t javasoltak. Litereket.

végre jött a monitor és bekapcsolt vissza. remélem jó hétvégéje volt.

amúgy nekemis. csak rövid. szombaton ugye meló tanfolyammal, majd kresz, majd rohanás Kicáékhoz vendégségbe. odaúton kis híja volt hogy nagyon kiboruljak, aztán összeszedtem magam, és végülis egy nagyon klassz vendégeskedés lett belőle. kibabáztam egy időre magam a kéthónapos Sophie-val. Közben Eb meg Péter a gyerekek rajzolóján élték ki művészi tehetségüket - meg leginkább szakmai ártalmukat - és hol körforgalom, hol számítógép lett a végeredmény...

aztán éjfélre haza, majd másnap egész délelőtt kresz, délben meg haza, és nekiálltam és csillivilli lett a lakás, az összes szegletét rendberaktam/felmostam/kiporszívóztam/letöröltem. leginkább a fürdőszobát szeretem takarítani, mert az olyan látványos. lehet hogy ezért takarítok ritkán, mert titkon azt szeretném hogy nagy különbség legyen előtte/utána? aztánpersze ebédeltem meg The Wire-t néztem, végül este meg egy kis japánozás fért már csak bele a napba.

Most meg újra itt, mintha mi se történt volna. lehet hogy nem is történt meg ez itt mind tényleg, hanem csak egy ügyes szoftverrel modellezték az egészet az agyamban, én meg itt ültem hibernálva. a monitorom meg most jót röhög a markába...