ma sokat és jót melóztam, megvettem a tesómnak a nászajándék csodaszép ágyneműgarnitúrát, este még valószínűleg moziba is megyek, utána meg pizzázás.

A japán haverom meg részegen szerelmet vallott az előbb.

alakul a nap.

mareggel olvastam az újságban hogy megjelent egy új HVG könyv, a Jóreggelt lustaság! avagy "A vállalati munka minimalizálásának művészete". épp lelkesen olvasom a kritikáját, és mutatom a kollégámnak, mikor megkérdezni hogy mit akarok még tovább csiszolni a tökéletes technikámon?

csak lektorálnám, na.

fontos infó: az év szaloncukra a Tibi túrós szaloncukor, ami elsőre igen perverzül hangzik, meg randa is a csomagolása, viszont nagyon finom.

bezabáltam egy fél fej ananászt, és most furcsán forog a gyomrom... nem szeretném kipróbálni hogy milyen az íze az ananászos hányásnak.

ez a legfrissebb és legizgalmasabb része most az életemnek. nemsemmi. kéne pedig ajándékokat vásárolni, mind karácsonyra, mind az esküvőre, mert az ugye most szombaton lesz. ajándékok már kábé körvonalazódnak: anyuéknak DVD/divx lejáccó, ez már meg is van, kistesóm... izééé... nos, hát ennyire vannak meg az ötleteim: gőzöm sincs. valami ruha/anyag, mert szab-varr orrbaszájba. nagyobb tesómnak nemtudom még, valami lakásos cucc, hiszen most házasodik, meg költöznek is az új lakásba; ennek megfelelően most nászajándéknak egy pár nagyonszép ágyneműhuzat garnitúrát néztem ki. Ebnek kitalált dolgokról értelemszerűen nem írok, pedig van egykét ötletem már.

sokáig éljen a modern orvostudomány! már nyoma sincs a tegnapi fájdalmaknak, bár mintha a fejem fájna egy kicsit, de azt betudom a szememnek.

csak egy dolgot jegyeznék most fel ide: még mosni is jó. pláne ébredni.

hatásos volt a sok jobbulást vuduzás, egész tűrhetően vagyok. najó a gyóccer is segített, meg a bőgés is purgált egy sort.

félháromkor megyek a dokihoz, addig most kibírom, mert annyira nem fáj, de azért nem kívánom senkinek. itt senyvedezek a melóhelyen, de eddig eredményesen: kaptam két szaloncukrot már, meg egy egész nagy ananászt is, hogy gyógyuljak. rendesek ezek a kollégák. már csak azt kéne valamelyiknek felajánlania hogy a talicskákat is eltolják helyettem.

in other news: kaptam egy felkérést, aminek nagyon nagyon örülök, de még nem mondhatom el babonából. pedig nem is vagyok babonás.

ezt le is kopogom most.

?

kellett nekem tegnap ilyen határozottan állítani hogy milyen szuper nekem. hajnalban jött a kiegyenlítés: a felfázás gyönyörűen virágjaiba borult, és három órától kezdve a vécén kuporogtam és dülöngéltem a fáradtságtól, meg a kínoktól. néha visszakúsztam az ágyba, de ott csak az ólomlábon járó percek múlását láttam, meg hogy fekve sokkal rosszabbb. ilyenkor bezzeg iszonyú lassan tellik az idő... egy hasznos dolog volt az egészből: legalább tudom hogy a felettem lévők pontban hajnali ötkor kezdenek neki az ágydöngetésnek, és a mai az pontosan 05:14-ig tartott... szánalmas érzés volt ott feküdni, görcsölő hassal, álmatlanul, kínok között és közben a perceket számolni amíg a szomszédaim monoton szekszelnek...