horror déjz
tegnap kitettük ki a lábunk a lakásból, mentünk át a zebrán, alig értünk át, hallottuk a nagy tompa csattanás-puffanást, meg az ordítozást, sírásrívást: lendületből elcsapta a mögöttünk jövő nénit egy kanyarodó autós. remegős a térdem azóta
tegnap ugyanebben a megállóban egy csaj állt mellettem, néztem hogy ennek meg mi történt a nadrágjával, hát szerencsétlen nem átvérzett, de úgy, hogy körberajzolódott a betét is? ultimate end
mareggel az eleddig határtalanul sikeres vezetésemet csúnyán megcsúfoltam, úgy hogy az oktató magából kikelve ordítozott értetlenkedett, teszem hozzá: teljesen jogosan, hogy ezt most akkor miért is? ez volt az utolsó órám, csütörtökön már vizsgázom. fasza
az oktatáson most vettük a műszaki részt is - hol az olajcsere helye, hogy kell kereket cserélni, meg az ablaktörlőt működésbe hozni -, erre nem két órán keresztül álltunk kinnt a mínusz negyven fokban a kocsi mellett?? és persze a vékonytalpú cipőm volt rajtam - okulva az előző alkalomból -, úgyhogy szarrá fagytam megint. még szerencse hogy a felfázásos gyógyszeremben 20 szem volt, és csak a felét kellett beszedjem...
az előbb meg rohanok japánra, és kiderült hogy 1.: ma félévzáró tesztet írtunk 2.: a szerdai kalligráfia órát, amit én fogok tartani - ami ugye azért nagy dicsőség meg minden - szóval meghirdették az összes évfolyamnak, így számlálatlanul fognak özönleni. én megmondtam a tanárnak, hogyha negyvenen lesznek, megszökök. bár nemtom mit fosolok, lehet hogy nem is jön senki.
hirtelen ennyi