azt mindig is tudtam hogy az amerikaiak faszok, de hogy ennyire, ezt nem feltételeztem... van ugye a Memoirs of a Geisha című Arthur Golden könyv, amit megfilmesítettek. Azon már egyszer tavaly kidühöngtem magam hogy kínai színésznőket fogadtak fel a japán gésák eljátszására, de hogy egy japán kislány szerepét is egy Zoe Weizenbaum nevű csajnak kell eljátszania az már fáj. csekk imdb
teatyaúristen, most olvasom csak hogy a Lost-os kóreai Yoon-jin Kim-et kérték fel főszerepre először... ááááááááááááábazmeg... ezeknek ennyire mindegy minden.

sitcom

kolléga közeledik. most jött be, karácsonyi üdvözöl épp.: "adhatok egy puszit? ...úú, de jó illatod van! én nagyon szeretem a jó illatokat. az egy... fegyver... komolyan."

ezek megkergültek otthon a négy nap alatt?

 

szóval egy ilyen szépségesszép billentyűzet+egér kombót kaptam én karácsonyra ám! azóta főúri kényelemmel az ágyból nézek filmet, hallgatok zenét, meg ilyesmi. és halkítom, hangosítom, beindítom, leállítom, akármi! csudaokos billentyűzet ez ám!

meg kaptam egy karácsonyi kaktuszt is, ami szép és virágzik - ellentétben az átprogramozott biológiai órás enyémmel -, meg egy vasalót a tesómtól, amin meglepődtem ugyanis arról volt szó hogy nem adunk ajándékot egymásnak...

de tegnapelőtt még volt egy nagyon szuper kis kirándulásunk is, megnéztük a buckákat (ötös, hatos) dombra fel, lejtőn le, és körben a gyönyörű vidék. tegnap meg egy nyugis kettesben otthon eltöltött nap, ami már nagyon ránkfért. és jól leteszteltük a billentyűzetet

tegnap átszeltük az egész alföldet keresztbe hogy azután hegyek közé érkezzünk. kirándultunk, remekremek.