EQ fogyatékos, továbbra is leszázalékolva

mirwen

mirwen

2005. február 10. - Mirwen

Ma megyek Yamato koncertre! jippíí! mostmeg addigis dolgoznom kéne... csakhogy ízelítő legyen hogy mennyire elmaradtam: egy nap kábé öt-hat sor krumpilt tudok megkapálni, engem meg most 36 sor vár... brühühühűűű!

Megyek is ki venni lottót.. hátha..

egyébkéntmeg minden mindegy lett tegnap este: találtam hááááárroooom ősz hajszálat!!! Hármat! Őszet!!! váááá!!!

hasogató fejfájással küzdök.. lehet hogy a stressz teszi? azért az gáz lenne ha egy kis megmérettetés ilyet tenne... Maugye bementem háromra a könyvtárba mert az egyik nyelvkönyv az csak bennt olvasható, és nekem persze pont az kell. de nem is az az úgymond olvasótermi példány, hanem az egyik hivatalvezető japán nőcinél van mint "master copy", de a múltkor a tanárnőm lebeszélte vele hogy majd megyek szerdán és kölcsönkérem olvasni egy kicsit. Szóval bementem, lecuccoltam, és mentem volna be a könyvért, japán nőci meglát, mosolyog, én vissza, és elkezdek kézzellábbal mutogatni, meg nyökögni japánul hogy akkor kölcsönkérhetem a könyvet? ... hát nem elszúrtam még ezt a kérdést is? nem "kölcsönkérni"-t használtam hanem "elvenni"... aztán kijavított, énmeg kullogtam kifelé a nyelvtani segédlettel, majd még egy "csak nem vizsga lesz, ma?" kérdést is kaptam egy kis kacajjal vegyítve... ebben csak az a szörnyű hogy a szarér nem szedem már össze magam oszt tanulok...

meg persze megírtuk a vizsgát is, nemtom milyen lesz, de a "szörnyű" és a "jáááj" közötti jegyekre gondolok... amúgy néhol egész meglepődtem magamon.. szóvalhogy elég sokat kitöltöttem/megírtam/behelyettesítettem/fordítottam... namajd kiderül hétfőn hogy vajon helyesen-e.

a mai nap felfedezése egyébként az ebédnek vett Sztikletti _sajtos_ ropi. A sima Stikletti-t minden rendes magyar ember utálja, mert a poros-haló nyomába sem ér a Nógrádi ropinak. Az ugyanis A ROPI. Kedves barátaim! Bátran ki merem jelenteni, hogy a Sajtos stikletti viszont istenifinom!! Try it!

tanultam, olvastam, meg telefonáltam. de legalább azt kibírtam hogy számítógép mellett ültem három és fél órát, és nem kapcsoltam be! már ez is teljesítmény...

jaigen: ittam az előbb egy narancsos ivójoghurtot, letettem az asztalra, majd egy könyvért akartam lenyúlni a földre... persze a kezem röppályája a joghurtos pohar ejtette útba, de olyan nagyon ügyesen, hogy sikerült narancsos lötyit varázsolnom a billentyűzetBE, a monitorra, a táskára, a táskáBA, a könyvemre, a nadrágomra, a padlószőnyegre (pár pillanattal később: padlószőnyegBE), papucsomra és a hangfal zsinórjaira... nemtudom hogyha készakarva szerettem volna mindegyik tárgyat egyszerre lelocsolni, meddig kellett volna gyakorolnom?!

ezenkívül a sima (van még ilyen?) párkapcsolatok meg tönkremennek, annyit gondolkozunk és önmegvalósítunk, holott ez nem egy halálodig-halálomig rózsaszín szerelem, hanem egy kölcsönös projekt, konszenzus, vállt-vállnak vetve egymást segítve evezni az életben... 

persze az is igaz, hogy egészegyszerűen nem erre lettünk tervezve. túl gyorsan fejlődtünk, és toltuk ki a várható élettartamot.: Régesrégen, amikor 30 évig éltünk csak, akkor a 13-14 évesen összeálltak, gyerekeket csináltak, és kábé addig éltek hogy még láthassák hogy a gyerekük is párt választ magának. és finito.

azthiszem addig fogunk még itt ilyen hajlam, olyan hajlam, perverziók, előszörcsak pasi+pasi, lassan jönnek a csirkék, az angolnák, és egyre betegebb lesz ez az egész, és meg fogjuk érdemelni hogy elpusztuljunk, és a csótányok meg csak röhögnek a szemétledobó mellett, hiszen úgyis mindent ők fognak túlélni.

világvége hangulatom van.. muhhhahhhaaa

süti beállítások módosítása