Zene a következő pár sorhoz

Mint Prot a K-Paxből, pont olyan legal alien voltam, határtalan tudással és határozottsággal. Derűsen csodálkoztam rá arra a kisvárosra ahova vetett a sors, a havas hegyek látványa megigézett, az ég szikrázó kék volt, és csak mosolyogtam, és csak mentem dél felé. mindig csak dél felé, az volt a célom. Át a városkán, álomszerűen suhanva, el a nyüzsgés mellett, az emberek mellett, felülemelkedve a mindennapokon, széles mosollyal. A csendes bölcsességem megigézett egy vöröshajú lányt, aki csatlakozott hozzám. Valahogy így nézett ki, és csak fogtuk egymás kezét, és a bérházakba a legfelső emeletekre szöktünk ki, és csak néztük a sirályok ahogy keringenek az égen, és vijjognak, és a tető szélén léptem egy könnyedet, és tovább bele a levegőbe, és máris lebegtem, ott a tér fölött, és mintha sűrű szirup lenne a levegő, csak lépni kellett felfelé mégegyet és széttárni a karomat, és úsztam a levegőben, és dél felé megcsillant kéken a tenger, ami a város határásban nyaldosta a partot, alattam a tér, a városka mint Prága, egy kissé kopott, de bájos, sűrűn álltak az épületek, vadregényesen. Visszanéztem északnak, és ott szikráztak messze a hófödte hegycsúcsok, de aztán megláttam a háztetőn ahogy ott állt, és visszaereszkedtem hozzá. A vörös haja lobogott a gyenge sós szélben, a nap egyre mélyebbre süllyedt a horizonton, én meg leültem és az ölembe vettem.
kinek van kedve felkelni ezután?
.