idézet magamtól: "ha beteg vagyok, akkor tőlem senki semmilyen együttérzést ne várjon, mert én igénylem azt. ez egy mondatban. és most megrémültem magamtól"
szörnyű.
amúgymeg röhej tényleg hogy mennyi szar intéznivaló van így is, hogy amúgy elvileg semmi dolgom, de mégis: jogsi miatt majd mindennap vezetés, jövő csütörtökön vizsgázom, meg ugye költözködés is ezerrel. össze. meg el. meg oda. de az már nem én hanem aeonflux.

elbizonytalanodtam.

a pofám már egész jól alakul - nőgyógyásznak üzenem hogy nem, eb nem szaladt el mikor meglátott - köhögés meg a takonykór érdekesmódom még maradt, pedig már egy valagnyi gyóccert, vitamint köptetőt, orrcseppet beszedtem. szerintem ha kiülnék a napra félórára meggyógyulnék hirtelen, mert érzem hogy a tavaszra vár a szervezetem, a napra és a langymeleg levegőn sétálásra, biciglin tekerésre, és nagykabát szekrény aljára pakolásra.
Tegnap a Millenárison voltunk a Teátrumban Mozart Cosi fan tutte előadáson, ahol kiderült hogy nem igazak ezek a pontok, hiszen nagyon is fiatalok és csinosak voltak az énekesek, és a történet is meg az egész ahogy eljátszották, zseniális. Noéspersze a zene... Ami szar volt, az az akkusztika, és látni se láttunk olyan jól, de mindent összevéve a majd négy óra nagyon jól tellt. mennék a mai Don Giovannira is, csak a pénztárca bírná...