mai biciklizés érdeklődés hiányában elmarad. de lehet hogy a mozi is, csak duzzogjak még egy kicsit tovább... bár olyan régen voltam moziban hogy lehet hogy addigra lenyelem büszkeségem, és bealázkodok. csak egy moziig jussak má' el végre valahára. ohh, önfegyelmileg gerinctelen én, ó.
csámcs-csámcs
amúgy meg írkálhatnék arról is hogy rég nem voltam ilyen kövér mint most, mindazonáltal így legalább nyomon tudom követni a férfiízlés amúgy kiismerhetetlen világát világának egy apró szeletkéjének mégkisebb morzsáját. Azt ahogy fordul el az egyik réteg (nevezzük őket "A" csoportnak), illetve fordul felém a másik (ők meg a "B"). Ahogy az eddigi "potenciális préda" helyett a "maximum haver" leszek az "A" csoportnak, és a "B"-nek meg fordítva. Sehr interesant!
(kár hogy a Sertéstenyésztők Orsz. Szöv. a "B" csoport színejava...)

szelektív értékítélet rulz... amikor én megtehetem, mert én én vagyok, de te nem. az ilyen az mondjon le. basszus, és még csak nem is sejtettem... jellemző. a naivitásom már megint

a mai égéssorozatom meg úgy kezdődött, hogy tegnap ugye pisztrángsütés volt nyárson, és én speciel úgy felfüstölődtem, hogy ha meghalok már balzsamozni se kell, de abban a hiú ábrándba ringattam magam hogy a nadrágom kiszellőzi ezt egy éjszaka alatt, úgyhogy reggel simán felvettem, majd mikor bennt a csavargyárban immárom fél órája ültem a gép előtt, kezdtem érezni hogy itt valami nem kóser, bazi füstszag van, mint télen a szakadt kályhákkal fűtő cigányoknak, úúú, a testmeleg hatására a gatyám kezdte el a gondosan raktározott füstszagot ontani... na, gondolta itt az okos mirwen, ki kell menni vécér, és ott majd kitalálok valamit. a korszaGalkotó ötlet a vécéspré lett: majd az a citromos spré kicsit enyhít biztos a szagokon. nos kicsit erősebben és kicsit több citromos spré jött sajnos hirtelen a spréből, úgyhogy kénytelen voltam egy negyed órát kussolni még a vécében hogy legalább citromsárga kondenzcsíkot ne húzzak... ááá....
aztán kicsit később, a már gyengülő citromos-füstös időkben, keltem fel teát készíteni magamnak, amikoris visszatérve az asztalomhoz azt vettem észre hogy a székem - jelzem három hetes vadiúj - szóval a székem drapériája tiszta folt, úúú, próbálotam hirtelen lesöpörni, amikoris az nem söprődött, hanem kenődött... ááá, ez csokiii!!! akkor jutott eszembe hogy tényleg, amikor egy fél órával előtte ettem egy kitkat-ot, akkor hirtelen hiányzott egy fél kockacukornyi, de nem találtam meg, úgyhogy aszittem a padlóra esett, de nemmm, a székre... utána a nap többi részében inkább a székben ülve maradtam, a gatyám állapota addigra elérte az ingerküszöb alsó határát...

a Nolinak ígért (és készült) képek, a mi kis vasárnapi mammatusunkról:
a jégeső
kép1
kép2
kép3
kép4

mikor megláttam, majdnem cigánykerekeztem örömömben, és ebet rángattam, hogy siessen, ezt azonnal fotózzuk le, meg hogy hogy fog örülni neki Noli, meg úúúúúú... nem is gondoltam hogy majd látni fogok ilyet... persze nem olyan látványos mint mondjuk ez itt, és a képek se igazán adják vissza, de azért roppant büszke vagyok rájuk