az nem állapot hogy csak azért csináljak valamit hogy kvittek legyünk. mert akkor már rég rossz. de micsináljak akkor? hova feszüljek még? kezeltessem magam, vagy miafasz? megzakkanok mindig, hiába próbálkozom. pedig nagyon igyekszem, nagyon. kutyából nem lesz lószar se, úgylátszik. nem akarok irányítani, nem akarok követelni, nem akarok én semmitse. sőt.

These boots were made for walkin' ez a zene van most a fülemben egésznap. tegnap kábé vacsorázni volt erőnk csak otthon, és máris ágybaájulás lett, és reggelig nonsztop alvás, ki kellett ugye pihenni a hétvégét... a magnéziumszintem már megint nullázódott, kezdődnek a lábikragörcsök, vennem kell magnebéhatot újra. jameg késik a mikulás. aminek ebben a blogban nem kell örvendezni, ugyanis fogalmazásgátlót szedek, szóval inkább csak csöndben aggódom, hogy hogy történhet meg ez. bár kétségkívül praktikus. vagy lehet hogy máris menopauzálok? úgy gondolta a szervezetem hogy elégnek kellett lennie a 10évnyi időkeretnek, és az én bajom ha ezt nem használtam ki. első magyar menopauzablog, szevasz!

Vasárnap pedig hajnalban keltünk, át Salgótarjánon, Losonc után jobbra, fel a hegyeken keresztül a kisutakon Poprádig, onnan a Tátrába amin még hó volt! a Csorba tóig, ami viszont a felhőkben volt, így jól megáztunk, majd TátraLomnicon ebéd, le Poprád, kis shopping, át Lőcsén egész Szepesváraljáig, ott fotózás, majd Igló érintésével ismét be a hegyi szerpentinekre délre, Rozsnyóra, onnan meg Ózdon, Szilvásváradon át ebékhez vacsorálni, majd haza beájulni az ágyba. mozgalmas volt. mindkét napról lesz fotókollekció, kérjük igényét a kommentboxban jelezze.

Szombaton kettőkor indultunk neki a Balatonnak, le Zamárdiba hogy az idei szezont Mauro pizzériájában (Il lago) nyissuk, a hírhedten finom lasagne-val, aztán viharosszeles balaton nézés Balatonvilágosról, áthajtás Fűzfőn, fel Csopakon, pisilés Paloznakon, Veszprémben ediacara sűrű emlegetése, Székesfehérváron vásárlás, Dunakeszin vacsorálás, és Pesten alvás.