tegnap eszembejutott az az egetrengető gondoltat amikor a sok blog-harakiri miértjén gondolkoztam, hogy tulajdonképpen ez itt egy bazinagy habostortaponthu, kicsit részletesebb profilleírással. az ember regisztrál, nézelődik, olvas, randizgat, aztán vagy összejön a kapcsolat mert a jupiter épp együttállt a holddal, vagy nem (mert a jupiter épp együttállt a holddal). Aztánmeg sorszerűen leiratkozik. Aztán kicsit jobban belegondoltam, és összedőlt a kártyaváram, hiszen akkor mit is keresek én itt? És rájöttem a mégnagyobb spanyolviaszra, hogy addiktivitás, és hogy exhibicionizmus. Éés szerintem az összes örökrebefejeztem-ember sem tudja meghazudtolni önmagát, és nemlesz kutyából üvegpohár sem, biztos vagyok benne hogy folytatják. Valahol valahogy másként. Önáltatnak hogy úgy akkor majd változik valami, jobb lesz, meg más. Egy darabig biztos lehet tartani az új álarcot, de aztán vagy elfáradsz, vagy görcsbeáll a kezed, és a levegő is elfogy mögüle, úgyhogy nincs menekvés, ott is te leszel. De minek letagadni a múltat?