második napja tanfolyamon ücsörgök, mostmár kilúgozva pislogok csak néha, amúgymeg várom a délutánt, meg a reggelt, mert holnap hajnalban elindulunk a tenger felé, és már csak ez éltet.

hogy a túl csípős kaja nemcsak hogy kétszer csíp, hanem még felfázásos tünetek is produkál? én nem, úgyhogy egy negatív IQ vizelet teszt után szomorúan, de azért mégiscsak megkönnyebbülten búcsúztam el egy időre a mértéktelen (1 üveg per két hét) erőspista fogyasztástól.

vasárnap kényelmes kései villásreggeli után összeírtuk a bevásárlólistát, aztán kivezettem a fóti Corába, és bevásároltunk jól, de már megint akciós dévédékkel lett tele a kocsi, mint ahogy ez a szokás úgy két hónapja úrrá lett rajtunk. (Harcosok Klubbja, A Harcso(Musa), Adaptáció, stb...) aztán nagynehezen csak elszakadtunk a hipermarketből, és tesóméknál belefogtunk az ebéd előkészítésébe: Eb a sajttal töltött gombákat készítette, én a salátákat (caprese, lilahagymás paradicsomsaláta, és joghurtos-borsos (jóóó fokhagymás) uborkasaláta), tesómék meg a kalamárikat pucolták, vagdalták. Közben befutottak eb szülei, akiknek megmutattuk a környéket, mert mi is szeretnénk errefelé telket - mondjuk házzal, de ha nem fussa akkor jó lesz egy nagyobb sátor -, meg tesómék aranyos kis lakását. Volt aztán nagy aggódás, hogy tényleg olyan délre akarunk menni? biztos hogy jó az a Montenegró? meg vigyázzunk magunkra, meg ilyenek, majd kocsiba ültek hazafelé, és mi végre visszatérhettünk a tűzgyújtásra, eb lelkesen szorongatta a kezemet, másik kezében a sört a mélyhűtőből - lassan minibár lesz a kesztyűtartóból... majd olyan ordenáré módon bezabáltunk sajtos gombából, citromos kalamáriból és fűszeres grillkolbászkákból a temérdek salátával, hogy utána mikor már csak romok figyeltek az asztalon, pislogott mindenki a székében hátradőlve, el is röhögtünk magunkat hogy már csak valami gyapjútakaróval kéne beburkolózni, hogy úgy nézzünk ki mint a kerületi nyugdíjasotthon lakó sziesztára kitolva a kertbe. A világmegváltást utána a horvátországi élmények részletes taglalása, és az újonnan beszerzett Horvát tengerpart és Szerbia&Montenegró részletes térképek böngészése maradt. Közben felfújtam az ajándék átlátszó strandlabdát, amit a térkép mellé kaptunk, és szép színes földgömb van ráfestve, és elámultam, hogy mennyire hangyafika a távolság amire most ennyire nekifekszünk, és szülők aggódnak, és duplabiztosítást kötünk, hogy például amerikában ez egy New York - Washington távolság, amit ott szerintem nem is hívnak "távolság"nak...

aztán hazavetettem - M3-on azért a vasárnapi hazasiető tömegtől rettegtem eléggé - majd kiadós alvás után a legédesebb fíling a hétfői ébresztőóra lenyomása reggel hogy ma kuss van, mert mától szabadságon vagyunk...