tudom már mi hiányzik! olyan munkatárs, akit lehetne fikázni, és hozzávaló fika-társ. komolyan mondom, hiányzik a Gusztustalanfejű is már... 

igen, tudom: nagy jó dolgomban már összevissza beszélek

mindennek van határa, ez a tegnap esti bejegyzés viszont már a (pohár) legalja.

izé... miért is van az, hogy spiccesen ha meghallgatod a U2 - One-t, utána Depeche Mode - Home-ot karöltve a Somebody-val, akkor iszonyúan be lehet depizni, túlcsordulósan még sírni is akár titokban, még akkoris ha úgy két méterre ül az ember?

 

Though things like this
Make me sick
In a case like this
Ill get away with it

 

update: utánuk a következő számokat nem szabad berakni: The Cure - Lullaby, Duran Duran - The Wild Boys, Army of Lovers - Obsession, Conjure One - Tears From The Moon stb...

könnyű esti harapnivalónak nincs is jobb mint egy kis Brie sajt egész rózsaborssal meg tört feketével, hozzá paprikával érlelt magozatlan száras olivabogyóval, és félszáraz fehérborral.

Sok fehérborral.

asszem itt szoktam elrontani a konyhatündér és gasztroentellektüel imidzsem valahol. 

szóval azt találtam ki, hogy a fodrász uncsi - illetve hát elmulattam az ehavi pénzt is ugye, khmmm, khmmcanonkhmmm -, szóval majd én otthon nekiállok, és kísérletezem. Ebből az lett, hogy vettem egy doboz L'Oreal Recital Preference hajfestéket Ultraviola fekete színben, és azt kentem részlegesen-részletekben a hajamra. Az tudvalevő a hajamról, hogy bámulatos módon tud ellenállni mindenféle beavatkozásnak, legyen az hajcsavarás - egy napon keresztül szárítva -, akár hajfestés - egy laza vállrándítással ledobja cirka három hajmosás után a legprofibb fodrászos festéket is, az ismételt szögegyenességhez kb négy óra kell. Úgyhogy a kívánt melegbarnás-fémeslilás egyveleg eléréséhez mindössze annyit kellett tennem, hogy időzítve kenegettem fel, sorban, ahogy tetszett, és így szép átmeteset kaptam. Mondjuk kerek két hétig még majd így néz ki, aztán ezt is úgyis ledobja. Addigis szuper kontraszt a palackzöld dzsekimhez.

délután háromtól mint a güzü dolgoztam, vájtam a menetet egy spéci nagy, szép csavarba mint állat. Háromnegyed ötkor szóltam az egyik kolllégámnak, hogy nézze már meg amit eddig csináltam, hogy ez így jó-e, mert most csináltam ilyet először. Kolléga szavára nagyon adok, nagy ász, úgyhogy ha lett volna kalapom, gyűrögettem is volna, hogy na mit fog szólni, ügyes-e voltam. Leül a gép elé, hogy "na nézzük..." erre PANG!... elszállt a gép...

Ráléptem az elosztó kapcsolójára.

és természetesen nem mentettem.

rádió melózni.

a másik kiszemelt fika-célcsoportom ma a trendies kerékpárosok, de azokból is a nagyvárosi gerilla típusúak. Akik basznak arra, ha van kerépárút, akkoris az úton vagánykodnak a cicanaciban, rám a szívbajt hozva egy-egy manőverrel - pedig nekik fog fájni, ha elütöm őket, igaz engem sittelnek le -, ugyanígy basznak a bicikliúton elhelyezett bicikli-közlekedési lámpa színeire - konkrétan oktogonon: majdnem eldaráltunk egy bicajost jobbkanyarkor andrássyról, holott égővörös volt már a biciklisek lámpája. Ugyanígy basznak a rendes közlekedési lámpákra is: jelen esetben gyalogosként szerettem volna a zöld lámpámon átkelni, két futár kent majdnem a zebrába, mert az álló kocsisorból kivágtak, mer ugye miért is ne? és úgy egyébként is, basznak mindenre. Bunkónak lenni szerintem nem trendi.

a másik amit sokkal jobban megszigorítanék, az az időskori jogosítványosztás. Erről jutott eszembe - öregnéni rükvercben ledarálta kortársait. Viszont van személyes érintettségem is az ügyben: saját nagyanyám, aki a maga nyolcvanegy (!!) évével még vígan száguldozik a faluban, persze csak ő élvezi a dolgot, szerintem már mindenki menekül haza, riadóláncban adva tovább a haladási irányt. Azt már elfelejti hogy melyik hetet írjuk, de jogsi hosszabbításához a papírt még megszerzi, mert jóban van a dokival. Lépcsőre már nem tudja felemelni a lábát, de a volán mögé még beülhet... hát nagyon nem jó ez. Sokkal szigorúbban megrostálnám az autóvezetés feltételeit, az évekkel exponenciálisan növekvő számú orvosi vizsgálattal. Ilyen rohadék vagyok.