meló-meló-meló

aztánmeg jön fel kistesóm, nálunk szülinapozik. lassan már csak a kronológiai sorrend miatt hívhatom "kis"tesónak, hiszen 17-et tölt, 18-ba lép. 

ma  E G É S Z  nap meeting volt. Pedig ez nem az a fajta meló amit összerizsálhat az ember. Csak enni mentünk le, aztán újra verembe bezárva, döntések, következő lépések, stratégia, irány, és szakmaszakmaszakma... 

nagyon jó ellenpont lesz most a séta a westendhez, majd bennt a kirakatbámulás. Valahogy meg kell akadályozni hogy nehogy véletlen feljebb csusszanjon az íkúm. 

Gondolom mindenki ismeri azt az érzést amikor tréning/tanfolyam/meeting alatt az ember a langymelegben, féhomályban az előadó halk monoton szavai alatt iszonyú tempóban esik kómába, és akar lefordulni a székről. Miért van az hogy ilyenkor nem tudod kontrollálni a két szemed, nem tudsz egy pontra fókuszálni, hanem állandóan szétcsúszik a kép?

(kisszínes: HZs jegyezte meg még régebben, hogy nem is az a gáz amikor lecsuklik a fejed meeting közben, hanem amikor az első bólintásos kóma után felhorkantasz)

zseniális!

köszönet Teodorának érte

Szombat: 

Eb koránkelős, én meg sokáigalvós. Eb szeret piacra járni, énis, csak mire eljutok sosincs már semmi. ezért még péntek este írtam bevásárlólistát, és szombat reggel már ott várt a fél Lehel piac a konyhaasztalon. Lett is belőle finom házi gyöngytyúkleves cérnametélttel, meg az eb féle rakottkel kínaikelből. 

vezettem először tökegyedül pesten: kocsikulcsot felmarkoltam, majd be a városba, a felvonulási térre, felvettem tesóm, majd haza, leparkolással. Hát nem nagy vaszisztdasz, és azt kell mondjam hogy kicsit talán még jobb is egyedül mint ebbel, mert akkor ott a megfelelési kényszer. 

aztán este meg mentünk Lobóékhoz társasozni, amit a remekbeszabott raklettparti indított (sajtos gomba... hmmmm!). Majd ennek örömére hármas első hely: (Lobó, L, én) és eb meg... nos ő szokott mindig nyerni, de ha egyszer veszít, akkor is csak úgy megy neki hogy második lesz.

vasárnap:

nos vasárnap az édes semmittevés jegyében tellt, tekintve hogy nagyon megérdemeltük, mert az elmúlt egy hónapban mint pók a falon rohangáltunk ebékhez és hozzánk vidékre. 

mameg:

asszem nem mondok újdonságot ha aztmondom hogy semmi kedvem most itt ülni...