hat perc múlva indulnom kell, a Kis Céghez megyek most interjúra, ki Csillebércre a KFKI-ba. Remélem hogy valami ultraszupertitkos atomprojekthez keresnek embert, vagy ilyesmi, bár ha keresnek is, én maximum az élő szöveten végzett kísérletekhez lennék oda jó. Aztán lehet hogy az ürge csak ott dolgozik félállásban, és a másik állásához, a káéftéjéhez keres valakit, majd meglátjuk...

11-re mentem és végülis majd félhatig tartott. Agyleszívás. Pont olyan volt mint a Játsz/mában amikor kitöltetnek kiscsillió tesztet, meg beszéltetnek meg szituációs gyakorlat, meg logikai feladvány, hogy aztán a végén megkapján a teljes személyiségjegyet, ami alapján már nem nehéz a leemelni a csilliárdokat a svájci bankszámlámról, mert ki lehet kalkulálni a jelszavamat.
Már csak aztnemtudom hogy mit fognak szólni, amikor meglátják a (negatív) összeget. Befizetik?

egyébkéntmeg Afterhoursdjs.org! kötelező (legalábbis a Surrealism bonus show mindenképp az volt). Most hogy szól a zene, hajatmostam, öltözködés, körömlakkozás és most mingyár nekiállok sminkelni, tisztára olyan mint egy jófajta buliba készülődés. Csak nehogy megint pofával előre beleessek a sminkkészletembe. konszolidált! konszolidált! ezt kell mantrázzam.

gyomorgörcs szevasz. 11-re megyek és délután négyig tart. ó, nem vagyok ideges... (mondjuk amikor elkezdődik, akkor már nem leszek ideges, csak koncentrálni fogok százezerrel, így kábé mosogatórongy leszek két óra múlva)

Holnap meg második körös interjú a Nagy Cégnél, és parázok rendesen. nagyon. remélem megint arra császkálnak a kéményseprők mint múltkor, de most megígérem hogy időben megkeresem a gombomat, és nem mint egy félőrült fogok vakarózni az uccán hogy min van gomb?min van gomb?? és a végén szégyenszemre a zippzáram húzókájával az ujjaim között masíroztam amíg meg nem találtam a legvastagabb szemüveges szembejövőt...

kreatívkodni jó dolog. most kicsit rágódjunk a témán és mondjuk azt hogy érdekes.

voltunk Veszprémben, igaz csak villámlátogatni, aztán spuri haza, hogy szembesülhessek hogy a vén fos egyedi és megismételhetetlen bicajomra alig alig lehet kapni gumi külsőt. Ingatták mindenhol a fejüket, aztán a végén katalógusból rendelés, előleg lecsengetés és kéz széttárogatás lett belőle, mert ilyet nem tartanak raktáron. Most itthon, és épp forr a víz egy jófajta sajtos tejfölös tészta tésztájának. Persze sütök hozzá bacon-os pörcöt is. nyamm, mingyá éhenhalok

mostanában nem is nagyon írok, márhogy írok, de mégsem. nemértem. HZs Cincike barátosném szerint kukkolás ezt olvasni, és ezért nem is teszi, bár nem értem mikor tett szert morális gátakra. DZs barátosném meg szintén blogolásba fogott onnan angliából, de még nem érzett rá az igazi ízére a dolognak ahogy figyelem, pedig jól nyomja.
A lelki-turkában ma a komolytalankodást vesszük górcső alá. Vagyis nem is komolytalankodás az, hanem a nem halálosan komolyan vevést. Ugyanis úgy nem lehet. úgy képtelenség elviselni akármit is. és azthiszem nekem sikerült olyan szemüveget farigcsálnom magamnak amivel képes vagyok meglátni a dolgok más oldalukról is. Persze közel se tökéletes, egy igazi szemüveghez képest csak két húszdekás üvegtömb fakeretben, de igyekszem csiszolni a dolgon, mert elengedhetetlenül fontos.

napsütéses vezetés, nevetgélés, jókedv. valamit elszúrok, aztán magyarázkodok, oktató legyint: "cicám, te vagy a háromszázmilliomodik aki ez a kifogást emlegeti itt fel, de az a szerencséd hogy olyan bájosan baszod el, hogy nem tudok haragudni rád". Aztán persze az Árpád híd közepén mikor be akartam rakni négyesbe, és elfelejtettem kuplungot nyomni, és olyan hagot adott ki a kocsi mintha most azonnal szétesne, na akkor már nem volt mosolygás, csak fogaknak csikorgatása...

indultam vezetni. süss fel nap, fényes nap, nemakarok jegesutat, se nem ónos esőt. köszönöm.