szerdán volt ellenőrzés, vérvétel meg ultrahang, amire eb is be szeretett volna jönni, úgyhogy megkértük hogy had jöjjön be, megengedték persze, de az uh-hoz egy kis függöny választ el hogy a folyosóról ne közvetlenül az ember égnek meredő-terpesztő lába közé lássanak be, szóval a függöny mögé a doki majd csak mutogatni akarta behívni, de addigis lássuk: fénykardra koton ráaplikál, síkosító a tetejére, zsuppsz, majd nézzük azt a már mégnagyobb feket foltot aminek a közepében fura foltocskák voltak, nézi jobbról nézi balról, hümmög: "hát nem látok szívhangot", meg "hmmm" meg hogy "ez itt a petezsák, ez meg itt az embrió"... "de lehet hogy megállt a terhesség, vagy még korán nézzük"... "mikor is volt az utolsó mensturáció?" mondom, tovább hümmög, majd végzünk, eb kinmaradt végülis mert "nem volt sok látnivaló", és letörtem mint a bili füle, de aztán javította magát a doki, hogy biztos még korai volt az ultrahang, majd jöjjek vissza hétfőn, akkor többet láthatunk...

majd ebbel átmentünk Katinénihez, aki adja nekem mindennap a szurit, meg csinálja a vérvételt, és szegény eb oda került a fotelba pont szembe velem, és végignézhette amint Katinéni elkezdi a hadműveletet: "kérem a jobbkezét! szorítsa ökölbe" - miközben felteszi a szorítógumit a felkarra, és elkezdi nyomogatni a könyökhaljatban a vénát, befújta sprével, letörölte, majd jött a tű, beleszúr, tekergeti benne, megszívja, nem jön semmi, én lilulok, eb fehéredik, Kati néni meg morcog, mert "na, ez nem lett jó, kiveszem" és kiveszi, majd gyorsan a kezembead egy kis gézt hogy "szorítsa mert most meg nagyon csorog a vére!", "na, szorítsa! nézzük meg a másik kezét!" közben látom hogy eb már kornyadozik. Másik kéz, előkészít, majd végtelen hosszúnak tűnő ideig keresgéli, nyomogatja a vénákat, egyre bizonytalanabbul, én ekkor leszek teljesen kész, persze már rég a falat bámulom egyenesen és ismételgetem magamban hogy "menni fog, talál vénát", aztán szúr, szív, hallom hogy jön, remek, majd ezt is leragasztjuk. Ekkorra eb már a fotelben csúszik lefelé, arca mint a meszelt fal, próbálom mondani hogy ne nézzen ide, de közben Katinéni meg már veszi elő a két ampullát a hűtőből, és törögeti fel, majd elő egy másik injekcióstű, és felszívja, én tolom le a gatyámat, oldalra fordulok, belémdöfi a tűt, majd arra is ad gézlapot és végre kész vagyunk.

Talán mondanom se kell hogy kit kellett kitámogatni a rendelőből...

(amúgy a véreredmények nagyon jók lettek, és hétfőig meg lehet izgulni egy kicsit azért.)

szombaton bejelentettük eb szüleinek hogy egy jó meg egy rossz hírünk van, a rossz hogy nem megyek, a jó hogy azért mert, aztán mielőtt elkezdtek volna babaruhákat venni, gyorsan lehűtöttük a lelkesedést hogy nono, nemoda buda, még a medve is meg a szőre is érintetlen, nem iszik senki semmit. 

Szóval ezért én jól megúsztam a disznóvágást, eb szegény nem. 

a hétvégén meg kipróbáltam hogy milyen kórházba bemenni csak úgy szuribeadatni, és hogy tényleg más-más egy-egy nővér hogy ki jobban, ki bénábban adja be. Amúgy ez két ampulla olajos cucc, úgyhogy a helye mindig nagyon fáj, és esténként lassan kilőve az oldalt alvás. Ugyanis fenékbe adják a szurit, de nem oda ahol ülsz, hanem kábé oda ahol csipőre rakod a kezed.

Ezenkívül vasárnap meglátogatott minket Lobo+Pasi+Babszem, és volt jó kis limonádézás meg kitárgyaltuk a kínai recepteket, meg Babszem turbóban körbejárta a lakást, és a végén még azt is mondta nekem hogy "EEeee".