EQ fogyatékos, továbbra is leszázalékolva

mirwen

mirwen

kis lépés ez ...

2007. december 12. - Mirwen

egy új mérföldkőhöz érkezett sznobériám amikor megvettem életem első Amedei csokiját, egy táblát 1300 forintért.

alapvetően nem nagyon szeretem az étcsokit mert keserű. Eddig. Ez 66%-os fekete és mennyei! Hogy mekkora szakadék tátong tényleg az igazi csoki és a táblás izék között, az félelmetes. 

egy kis kedvcsináló

Ecseri

szombaton voltam életemben először az Ecseri piacon, és két okból is csalódás volt: eb szavaival élve hullarablók, mert látszik ahogy egy-egy komplett élet kellékei hevernek ott az árusok karmai között, a másik meg hogy szinte csak külföldi vevők voltak, emiatt az árak borsosak.

Ezen dolgon miután túljutottam, azért gyorsan szembetalálkoztam egy kék üveg hamutartóval aminek a zöld mása otthon figyel a polcon, és azt nagymamámtól örököltem, és szerettem megsimogatni a vastag palackzöld üveg íveit. Aztán ott figyelt kéken a testvére a sok más lom mellett, lealkudtam és az enyém lett hétszáz forintért.

Még sétáltunk sokat, közben hüledeztünk egy sort a sírrablókat is megszégyenítő mennyiségű szobron, turulmadáron, sírkövön, satöbbi, meg a földig nercbundás kofaasszonyokon, és akkor jöttszembe egy türkiz-arany csíkos kis váza; az egyik kisasztalon láttam meg, és szerelem volt első látásra. Sajnos nincs pókerarcom, úgyhogy az eladónő mondta is hogy nyolcezer, mert Rosenthal-i, aztán mikor visszakérdeztem hogy mióta Rosenthal-i ez, rögtön pontosította hogy hát akkor persze nem annyi. Végül 2000 forintért vittem el, tudom ez is sok, mert jó ha 300 forintért vehette a nő, de legalább a lecke megvolt, hogy pókerarc, és nem felezni, hanem negyedelni kell az árakat.

Meg nekem lett egy gyönyörűséges szép vázám.

Aznap el is kapott a gépszíj, meg viszketett a zsebemben a bolhapiacozásra félretett maradék pénz, úgyhogy azt meg virágba invesztáltam, konkrétan belecsaptam a lecsóba, és vettem két orchideát. Már régóta szerettem volna, de mindig lebeszéltem magam, mondván hogy az én száraz, fűtött levegőjű szobám a legeslegutolsó hely ahol egy orchidea jól érezné magát, úgyhogy nem akarok kitolni velük. De ott és akkor beadtam a derekam, cserébe vettem hozzá orchidea tápot meg orchidea ültetőközeget (földszerű cucc) és már kiolvastam a www.orchidea.org-ot, és nincs minden veszve, egy kis odafigyeléssel remélhetőleg még láthatom virágozni újra őket (és nem jutnak olyan sorsra mint sok háztartásban hogy az első virágzás után csak a nagy lapos levelek nyúlnak szomorúan jobbra-balra, aztán egy idő után kuka).

jaigen, képek

süti beállítások módosítása