fáradt vagyok, ez a tavaszi típusú, a nyakam fáj, beállt valamitől, viszont a gombóc megszűnt, úgyhogy részben megoldva.
tegnap voltunk senoiéknál egy késő esti répa-partin, ahonnan mivel én voltam a sofőr, olyan rallizva jöttünk haza hogy eb nem győzött kapaszkodni. Tudta-e ön hogy a vegetariánus tormás szendvicskrémnek tormás-papírmasé íze van?
hétszáz forintos tejbegrízt sikerült választanom ma ebédre, holott nem is akartam ebédelni, de ha már lemegyek, akkor legyen könnyű és olcsó. Gratulálok.
egy kezemen meg tudom számolni hogy hányszor jöttem el otthonról kajával, vagy anyám nem adott - kövér vagy -, vagy én voltam a lusta cipekedni. Most húsvétkor végre kapunk egy nagy adag vadast, erre ehetetlen. nem tudom mi történt, de a szósz hányásízű, a húspótló főtt nyelv meg... nos maga az inger a hányáshoz. pedig elvileg szeretem vagymi.
napok óta nem jut eszembe semmi koherens, csak törmelékek.
volt már egy ilyen bejegyzésem, de az akkor elszállt, pedig sok apró említésreméltó történt, de mikor elszállt, fogvicsorgatva csaptam egy kurvanagyot az asztalra, kabátot vettem és hazamentem.
úgyhogy most megemlíteném akkor hogy volt itt teodora, ebédeltünk is együtt, és jó volt, szívesen megebédelek bárkivel aki erre jár.
újzélanddal álmodok, és perspektívát ad az egész, és ez jó, megkönnyíti a létezést. így le tudok szakadni az ikeáról, meg a culinarisról, nincs szükségem IV-ben az IdealHome-ra sem. gyerekprojekt elfelejtve egy poros sarokban.
és jön a tavasz csakazértis, a teraszomon áll a bál: virágzik a jácint rózsaszínben meg fehérben, a nárcisz sárgán, a kígyószisz nemsokára kéklik, és lila az árvácska.
a céges gépen meg egy kiirthatalan trójai vírussal osztozunk, már több kontinens adja össze tudását az irtáshoz, de nem, hajthatatlan. Újra installálás lesz a vége, bárki meglássa.