már négy féle orchideám van:

Két phalaenopsis, két dendrobium, egy cambria és egy oncidium. 

A képek csak hirtelen a netről összeválogatott képek, hogy legyen viszonyítási alap. Igyekeztem minél hasonlóbbakat találni, de persze a két phalaenopsis meg a két dendrobium se egyforma.

Hihetetlen hogy milyen gyorsan a rabjukká lehet válni, amilyen gyönyörűek és törékenyek, ugyanakkor pont nem törékeny, hanem tartós, mégis kecses és varázslatos. 

(mondjuk most néztem utána, és hiába van a cserépre cambria írva, ez itt inkább egy miltassia, kinézet alapján legalábbis...)

az a bajom, hogy telefont kéne vennem, és én ilyet életemben egyszer csináltam, még 1997-ben, amikor az Alcatel telefonomat vettem meg, utána úgy alakult hogy mindig kaptam cégeset. Sőt az van hogy ugye első munkahelyem a pannongéesem volt, soksok éven keresztül, és hivogatott is minden ismerős meg rokon hogy "milyen tarifát vegyek?" meg "meg tudod javítani a telefonom?" meg hasonlók, viszont a mai napig soha nem néztem utána a tarifáknak, készülékeknek, mert mindig kaptunk egyet, és soha nem voltam választás elé kényszerítve.

Úgyhogy most itt állok meglőve, és lassan kéne vennem telefont az ellopott enyém helyett, mert a mostani (utált*) darab az céges, és amint szülök, le kell adnom. Magyarul csak készülék kéne, és asszem csak Nokia lesz, ha már idestova 11 éve mindig azom van.

*: ez a mostani egy Nokia N65, ami megtévesztett, és szépségével elvette a maradék eszemet, mert ezt választottam, egy okosabb helyett, ez viszont szinte minden nap cserben hagy, lefagy, kezelhetetlen, a menüje ostoba és nehézkes, hiányoznak belőle eddig megszokott alapvető dolgok (időzítő, ébresztő (najó ez van bennem, de úgy eldugva, hogy soha nem találom), szmájlik (mert hogy ez biznisz telefon. japersze), FM rádió, meg hasonlók). Szóval ilyet senki ne vegyen, fél éve nem tudom megszokni, nemhogy megszeretni.