Japán haveroméknál már rég 2009-van, mindig délután négykor szokott írni. Nálunk még egy szűk óra.

Most - is - otthon, sőt még kölcsöngyerek is van, Bercike itt durmol a szomszéd szobában, felavatva a kiságyat. Kíváncsi vagyok hogy meddig bírja. Vagy mi meddig bírjuk. Először alszik máshol.

Az úgy volt hogy rájöttem hogy idén nem nagyon tudok mászkálni majd a karácsonyi ajándékok beszerzése miatt, ezért valami sk dolgot terveztem, de azoktól meg néha falra tudok mászni, úgyhogy valami igazán tutit kellett kitaláljak, amit én is szívesen kapnék. Ekkor jutott eszembe hogy mi lenne ha mindenféle üveges finomságot gyártanék, és rögtön valahogy a lista is kialakult: narancslekvár, lilahagymalekvár (sültek mellé) és konfitált libamáj. Így együtt komplett, hedonista és ínycsiklandó.

És persze még sosem csináltam egyiket sem. Úgyhogy kicsit féltem, ezért mindenből készítettem próba adagot, hogy ne szívassam meg magam túlságosan. 

A legegyszerűbb és legolcsóbb a lilahagymalekvár, úgyhogy vettem egy kiló lilahagymát, majd egy estét végigsírtam amíg megpucoltam, majd legyalultam, és lett egy szép kis adag:

majd feltettem a recept szerint lassan, sokáig a tűzre. De mivel csak egy kiló, már egy óra múlva kész kellett volna lennie, de semmi... két óra múlva is még mindig csak úgy nézett ki mintha főtt lilakáposztát kavargattam volna, úgyhogy kétségbeestem, és lapozgattam a sokmillió TELJESEN KÜLÖNBÖZŐ lilahagyma lekvár receptet, és végül a karamelles mellett tettem le a voksom, azaz csináltam egy fél kiló cukorból karamellt, és ráöntöttem a hagymát, na ekkor gyönyörű állagú lett, meg is örültem, viszont mikor megkóstoltam, akkor rájöttem hogy nem büntethetek ezzel senkit sem. Ezért azzal a lendülettel lemondtam arról hogy valaki is lilahagymalekvárt kapjon, és ekkor éreztem hogy kissé nagyobb fába vágtam a fejszém mint ahogy azt az elején gondoltam.

Jött a következő, a narancslekvár, amihez próbának egy kiló mandarint találtam otthon, meg egy limoncello-s mandarin marmalade receptet, ami tökéletesen sikerült, isteni lett, úgyhogy belevágtam a narancslekvár elkészítésébe, viszont itt is teljesen egymásnak ellentmondó recepteket találtam, ezért a bejárt utat jártam újra, és a mandarinlekvár útmutatása alapján készítettem ezt is. 

Végy nyolc kiló narancsot, ezeket áztasd be egy éjszakára (ez tisztítja és puhítja), majd másnap kezd el levagdosni a héját uborkahámozóval:

csak a külső finom és szép héjára van szükség, a fehér rész keserít, ezért kell a héj vékonyan, nade vért izzadtam mire levagdostam, mert azért ez nem uborkahéj...

Aztán a kapott héjakat egyesével szép gyufaszál vékonyságra összekaszaboljuk

itt már látszik hogy jött hozzá egy kiló citrom és három lime is, azoknak a héja is ment a többihez, majd a narancsokról levagdossuk a maradék fehér héjat:

aztán összedaraboljuk az összes narancsot-citromot-lime-ot, hozzá a héjak, egy kis víz, és megy főni kislángon a tűzre:

Úgy két óra múlva beletettük a cukrot, és még egy órát főtt tovább

mikor már kész, mert elég puha a benne lévő narancshéj, akkor kiporciózzuk üvegekbe, és megy a dunsztba:

Három nap alatt hűlt ki, nagyon vicces volt ahogy ott fűtötte magát még napok múlva is.

Aztán jött a libamáj, amitől főleg féltem, mert nem is csináltam még, meg ráadásul ha elrontom, akkor nem kevés pénzt húzok le a vécén. Vettem is egy fél kiló libamájat, meg egy kiló libahájat, és abból készült a tesztadag, amit másnap teljes sikernek könyveltünk el amikor bereggeliztünk belőle, úgyhogy felkerekedtünk, és vettünk még nyolc kiló libahájat és két és fél kiló libamájat.

A hájakat először alaposan ki kell toklászolni, ez volt az egész készülődésben a legundormányabb és legnehezebb rész, mivel nagyon utálom a tollas töpörtyűt, ezért nagyon alaposnak kellett lenni. Aztán kockacukor nagyságú kockákra vagdostuk az egészet, majd feltettem egy lábasba egy kis vízzel, meg fűszerekkel (babérlevél, boróka és szegfűbors) főni, sülni:

Ez itt egy kilenc literes edény, mikor felhabzott, ketté is kellett szednem, mert annyira tele lett az edény. Kellett neki vagy két óra, aztán leszűrtem, és lett egy csomó gyönyörű töpörtyű és úgy öt liter aranysárga libazsír:

A májakat egy éjszakára hideg vizes tejbe tettem kiázni, majd másnap félbetörtem, és kicsit megtisztogattam - nem tudtam olyan aprólékosan mint ahogy a terrine-készítéshez írják a nagyok, mert azonnal úgy olvadt a kezemben a hideg máj mint a vaj, és ráadásul itt szükségem volt rá hogy egyben maradjon, úgyhogy hagytam, és csak a nagyját tisztítottam.

Ezután a libamájakat a nagy fazékba halmoztam

majd a langyos libazsírt ráöntöttem úgy hogy ellepje rendesen

alá egy kis víz, és gyönyöző, lassú tűzön lefedve negyedórát sütöttem/főztem az egyik oldalán, majd fedő nélkül 20 percet a másik oldalán.

Ezután kiporcióztam üvegbe, úgy hogy mindegyikbe került egy fél nagy máj, majd felöntöttem zsírral:

Aztán ki a hidegbe. Másnap mikor megdermedt, így nézett ki:

Szóval szerintem guszta lett, és nagyon remélem hogy ízlett is azoknak akik kapták.

Mivel nem lett lilahagyma lekvár, inkább a kökénylekvárt osztottam el, illetve a maradék szép libazsírt is kiporcióztam, de még négy üveg töpörtyűt is szétosztásnak ítéltem.

Így történt meg hogy végülis lett 2 üveg mandarinlekvár, 1 üveg lilahagymalekvár, 10 üveg narancslekvár, 10 üveg libamáj, 2 üveg libazsír (meg két üveg májas libazsír), 4 üveg libatöpörtyű és a 8 üveg kökénylekvár.

(az anyámnak készített egy kisüveg vaníliás-cukorról nem is beszéve (egy bourbon vanília rúd, rá finomszemcsés cukor, ennek kellett egy hét hogy összeérjen))