Vagyok, sőt, vagyunk, csak épp net és laptop és gépezési kedv nélkül, még a kórházban. Hétfőn-kedden mehetünk haza, majd otthonról jobban lesz talán kedvem írni. Mondjuk nem is az írással van a baj, mert kedvem az lenne, nem is kevés, egy csomó mindent szeretnék írni, megosztani, elmesélni, de nincs időm, mert non-stop csodálnom kell egy gyereket itt mellettem.

Nem egy Anne Geddes modell, azt látom én is, de számomra elképesztően csodálatos élmény volt amikor először a szemembe nézett, és eb nézett vissza rám. 

Na, majd még mesélek

hát mégsem ragasztunk centit. 

Tegnap a 18:45-kor megérkezett HRH. I. Zsófia főhercegné. Paraméterek: 3050 gramm, 50 centi. És lány. És olyan pontos mint az anyja sosem volt.

Eddig Vilma fedőnéven volt, mert azt vettem észre hogy ha bizonytalan az ember, akkor lecsapnak rá. 

A szülésről: a vajúdás megagigaszar, a tolásos rész a vártnál ezermilliószor jobb és rövidebb, a végén vége lesz, és slusszpoénnak még egy gyereket is adnak. 

Aki most itt fekszik mellettem, mert rooming-in, úgyhogy most ennyit írok, mert nem érvényes gyerek mellett/helyett laptopot szorongatni. Majd egyszer mindent megírok.

Addig is nagyon nagyon köszönjük a ránk gondolást, drukkokat és a minden jót!

Hát ez is elérkezett...

Mondjuk az is igaz hogy hajnal kettő óta elkezdtem görcsölni, de még rendszertelen is meg valószínű csak jóslók, de akkor is kezd komolyodni a dolog, úgy néz ki. Azért vicces lenne ha tényleg ma születne meg...

Ma is voltam NST-n, már azt se tudom hanyadik, tiszta rutinosan megyek, szerintem már felcsatolni is tudnám a cuccost, kiértékelni meg már pláne megy. 

Az NST-s szobában van ugye öt CTG gép, és azokra kötik a soron következő öt kismamát. Ez egy olyan szerkentyű (Cardio TokoGráf) hogy van két tappancsa meg egy kapcsoló, amit a kezedbe nyomnak, az egyik tappancsot a baba szive fölé próbálják passzítani, a másikat a gömbölyhas tetejére, és te meg nyomkodod a kezedben lévő kapcsolót amikor érzed hogy megmozdul a gyerek. Egy fél órát lóg mindenki minimum a gépen, ezalatt mint egy szeizmográf megy a gép melletted, és jegyzeteli a gyerek szívhangját a folyamatos papírcsíkra, meg a másik meg a(z esetleges) méhösszehúzódásokat. És ha minden oké, akkor úgy 120-160 közötti a szívdobogás a gyereknél, ha meg megmozdul meredeken felszökik, mint amikor mi mondjuk bicajozunk... Ez az alapeset, amit NST-nek, azaz Non Stress Test-nek hívnak. 

Ma viszont volt szerencsém megnézni egy terheléses tesztet, amit EST-nek, emlő stimuláció tesztnek* hívnak, és miután rákötik az emberre a tappancsokat, felszólították a csajt hogy "kismama, akkor öt percig morzsolgassa a jobb mellbimbóját, majd egy perc szünet, aztán mindkét kezével morzsolgassa a mindkét mellbimbóját, majd egy perc szünet, és folytassa így kétperc-egypercesével tovább amíg szólok".  Nem is mertem odanézni, nem akartam szegény csajt még jobban zavarba hozni, de láttam az elképedést a később a szobába belépő kismamák szemében, amikor az a látvány fogadja őket hogy ül mindenki a gépeknél, de az egyik csaj a sarokban épp körkörösen mellileg izgatja magát...

Vicces dolog ez a terhesség ám néha.

*: az emlő stimulációja méhösszehúzódást válthat ki. extrém esetben még a szülést is el tudja indítani amikor még nem is kéne akkor is, de általában persze nem.

hát igen, még mindig egyben. Ma vágtam az utolsó centit, holnap stagnálunk, holnaputántól meg már celluxot fogok reggel apámtól kérni...

Eb itt aludt ma is (most már egyre sűrűbben), azért jó lenne elkapni az indulást együtt. Már iszonyú ölelési megvonási tüneteim vannak. Eb nélkül semmi sem jó.

Tiszta hó minden. Igazából teljesült minden kívánságom: nem lett koraszülött, és havas a táj. 

Tegnap intéztünk egy csomó mindent a városban is, meg otthon is, este például függönyt varrtunk tesómmal, bár vicces ahogy nem tudok felkelni a földről ha leültem, csak úgy, hogy előbb négykézlábra állok.