A mellékelt kép segítségével kérem számolja ki a kakifolyam röppályáját.

Viszont ma kirándulni megyünk! Igaz, csak a szüleimhez, de akkoris.

Csütörtökön kezdtük meg a kimozdulást, tesóm jött értem, és így négyen (tesóm, Berci, Zsófi meg én) kimentünk hozzájuk, és ott volt a kisdedóvó. Hehe. Jó volt, legalább lecsekkoltam, hogy nem tűnik képtelenségnek a lakás elhagyása még ilyen picin sem.

Ma hosszabb útra megyünk, de eddig minden (mind a három) alkalommal bealudt a kocsiban, úgyhogy reménykedek hogy most is így lesz. Lent meg beszélünk az IBCLC-s védőnővel, aki megnéz engem is meg Zsófit is.

Meg meglátogatjuk G-t is. 

Meg az első gyerekemet is.

Persze hogy érezzem magam, amikor a 3050 grammal született kislány, akit a kórházból 2960-al adtak haza, a mai nap már csak 2880 gramm volt? Szaranya befigyel megint.

Mégis mi a szent szarnak van ez a két gigantikus függeszték az emberen, ha még erre se képes?!

Mindegy, volt itt a dokinő is, hozzátáplálunk tápszert, nem a világ vége, lenyugodtam. 

Felhizlaljuk szegény Zsófit, mint egy vágási malacot, csakazértis.

De egy gyerek nem csak játék és mese...:

Szóval örülök ha eljutok vécére, a fürdés meg már komoly előszervezést igényel. A melleim már akkorák hogy Lolo Ferrari rotál a sírjában, ellenben bedurrantak, gyulladtak és fájnak, és még csak a tej se jön. Még mindig szivárog alul a vér, kócos vagyok, szomjas és nem eszem. 

Csodálatos egy állapot, én mondom.

Szoptatáskor az első pillant pont olyan érzés mintha egy ipari-tűzőgép csattanna a mellbimbón (igaz utána már nincs fájdalom), a hátam a sok görnyedéstől istentelenül fáj, estére már csillagokat látok, a kialvatlanságtól néha már fejfájás is elkezd gyötörni, de a legrosszabb az amikor vigasztalhatatlanul elkezd sírni, és gőzöd sincs hogy miért, és semmi nem használ, ellenben te elképzelsz minden lehetséges rosszat magadról hogy ennyire szar anya vagy, hogy még megnyugtatni sem tudod.

Szóval az van hogy a világ legjobb és legegyszerűbb és legtökéletesebb dolga a szoptatás, hiszen kéznél van, pont olyan az összetétele mint ami a gyereknek kell, kényelmes, stb.

De mi van akkor ha valakinek ez nem megy? Ha csak a gond meg a baj?

A terhesség alatt a melleim duplájukra nőttek, és nagy naivan azthittem hogy ez így is marad, de a nagy fittyfenét, most hogy elvileg megjött a tej, sikerült még egy duplázást végrehajtaniuk, így most Lolo Ferrari utódjaként emlékez meg majd rólam a világ.

És hogy miért elvileg? Mert 

Leszakad az ember háta, mert ugye csak ülve tud szoptatni, és tegnap összeszámoltam, nettó 13 órát szoptattam... 13 óra görbe háttal ölbe hajolva...

Vasárnap ha nem is Anne Geddes, de Nagy Hajni jött el hozzánk, és fényképezett 10 napos Zsófit gyönyörűen.

Ugye az újszülött fotózás elég nagy lutri, így Zsófi megmutatta Hajninak az összes hátulütőjét:

Ezer évig cicin nyammogó baba, aztán nagynehezen bealvó, felületesen alvó, félig nyitott szemmel, és forgolódva, majd tekereg és felébred.

Hát így történt meg hogy mégsem lettek leszedált-kiZsbaba képeink. Szerintem Zsófi egész egyszerűen elég önérzetes volt ahhoz hogy nehogymár ne villanthassa ránk a szép szemeit, még akkor sem, ha ezt az újszülött fotósok nem értékelik. Mert így túl nagykislányos már. Mármár nőcis. 

(képre kattintva pár kép még)