csütörtökön voltunk anyáméknál vidéken*, eszméletlen jó volt a hosszú esőzések után a kert buja zöldjének ölelésében a napon sütkérezni mint egy gyík, közben Zsófi is kavicsokat meg bogarakat piszkált, rakodott. De már akkor is lehetett érezni hogy valami nem stimmel, mert elég csúnyán köhögött. aztán másnapra be is lázasodott, és a dokinéni meghallgatta, majd kimondta az ítéletet: tüdőgyulladás.
úgyhogy most 1+1hét szobafogság, és életemben először örülök a kora nyári rossz időnek esővel spékelve.
mikor hazaértem a gyerekdokitól zsófival, otthon tesóm fogadott, aki az anatómiakönyvéből felnézve meg is jegyezte, hogy egy újabb betegség ami simán elvitte annakidején a gyerekeket. (torokszorító)
*: elsősorban az ultrahang miatt. aminél meg kell jegyezzem, hogy két órát vártunk a dokira (három nő volt előttem...), mondjuk nem volt meglepő, mert legutóbb is ilyen bazi lassan kerültünk be, de legalább megérte, mert ilyen alaposan még senki magzatot nem vizsgált meg... majdnem 40 percig, felváltva a hüvelyi és a hasi ultrahang fejet, pisilni is kiküldött (tele hólyagtól nem látni annyira), csak egy szívkamrai áramlást vagy 15 percig keresgélt kitartóan. szóval valószínű mégis ide jövünk majd a 18 hetes uh-ra is, mert mégis megéri.
csak azt az egyet felejteném el szívesen hogy a botos ultrahangnál a kincstári kotont mikor ráhúzza a uh-fejre, akkor bakker legalább egy kis síkosítót nyomhatott volna rá a beinzertálás előtt, mert azt hittem csillagokat látok...