nem tudom másra fogni ezt a nagy szentimentális hullámot.

még egy figyelmeztetés: tilos terhesen Robin Hobb-ot (ki)olvasni. Garantált egész estés trüfögős sírás pufira dagadt szemekkel és egy vagon zsebkendővel.

még régebben meg akartam írni hogy mekkora gáz hogy végetért a Lost. Nem azért, mert hű de nagyon izgi lett volna a végén már, hanem egész egyszerűen az a 6 év, amíg végigkísért. Emlékszem amikor még IRC-en a csatin mondták hogy lesz egy ilyen sorozat, egyedül ültem otthon a gép előtt, elkezdtem nézni, de annyira fosatós volt, hogy abba kellett hagyjam, de mondták hogy csak nézzem, semmi gond, nem lesz annyira félelmetes, aztán majd beszartam, de megnéztem, és utána függő lettem.

Zsófi még a holdban sem volt, hiszen még eb sem, totál egyedül, csak én és Sawyerék. Két évadig anyám is teljesen rákattant, aztán találkoztam ebbel, a sors iróniája hogy ő meg az utolsó pillanatig szívből utálta.

nah, de lezárult ez a korszak is.