mikor úgy tíz évvel ezelőtt ideköltöztem, volt egy cigányasszony, aki kisgyerekek seregével közlekedett az utcán, mint az orgonasípok, és persze egy babakocsiban is. Nos ez az asszony, tíz év után is ugyanígy rója az utakat, körülötte az újabb és újabb, fiatalabb és fiatalabb gyerekek, most is babakocsiban a legújabb. A nagyobbak (14-15) is a nő nyomdokaiban járnak, már ők is tolják a saját babakocsijaikat, a köztes korúak (úgy 5-től 13-ig) meg bandába verődve tengnek lengnek az utcán, hozzájuk szegődve jópár másik proli gyerek, szintén csavarognak, stb.

Eddig nem zavartak, mert nem volt közös metszete a létezésünknek, most viszont hogy a gyerekkel napi szinten vagyok kénytelen játszóterezni, össze-össze akadunk.

a múltkor épp az új játszón voltunk, amikor bejött a banda, befészkelték magukat a nagymászóka tetejére, aztán egyszer csak kiabálásra figyeltem fel, mint kiderült, onnan kiabáltak az anyjuknak, aki egy távoli utcasarkon fordult épp be a kicsikkel, hogy "anyaaa, kügyé' cigit!". ÉS KÜLDÖTT!. egy négy éves forma kislányt szalajtott be hozzájuk, és kezdtek el a mászóka tetején bagózni. átlag életkor 11 év.

ok, ez se érdekelt igazán, nem inzultálnak, magukat mérgezik, tőlünk távol vannak, meg különben is, nem szeretik ezt a játszóteret annyira mint a máltait, mert itt nincs annyi minden, de aztán pár napja kiverte a biztosítékot, amikor bejöttek és valami játék légpisztoly volt náluk, de olyan paintball szerűen kilőtt egy kemény, kb 4miliméter átmérőjű műanyag golyót, és ahogy elnéztem amikor egymásra lőttek, buzira fájt.

és bent lövöldöztek.

no, ekkor nem bírtam tovább, odamentem, hogy légyszi ne itt bent lövöldözzetek, erre sűrű bocsánatkérések (látszott hogy alvásból is ilyen látszat-bocsánatkérésekkel ébrednek), és mire elfordultam már ment is újra a lövöldözés. Visszanéztem, és sunyi alattomos fejjel vigyorgott pár gyerek.

felpakoltam Zsófit és eljöttem.

emberi roncsok ezek mind, származástól függetlenül. Nincs előttük példakép, az utcán élik az életüket. A múltkor bejött a bekerített játszótérre egy kutya, mire egy néni elkezdett kiabálni, aki az unokájával volt ott, hogy vigyék ki a kutyát, erre a gazdája aki sétáltatta, leüvöltötte a nénit hogy mit képzel, miért ordítozik vele??

semmi tisztelet, még akkor sem, amikor nincs is igaza, csak üvöltözni tud, meg keresztben megenni azt aki nem az érdekeit szolgálja.

egy csomót gondolkodtam azon hogy mennyire rettegek hogy nehogy fiam legyen. mert képtelen lennék jó fiús anyuka lenni, mert az baromi nagy felelősség hogy ÚGY neveljen az ember egy fiút hogy az önálló, okos és férfias férfi legyen belőle.

hogy nap mint nap szembesülök vele hogy a játszótéren melyik anyuka hogy cseszi el épp a fia életét, vagy vica versa. és hogy ha fiam lenne akkor én is hogy lennék egy általam utált mini-anyós rögtön...

nemtudom mit hoz a sors, de félek. mert igazából két lány se lenne piskóta feladat...