szervezetem totál kipurcant, gondolom mostanáig ment 120%-on, utolsó lélegzetvétellel koncentrálva hogy a gyerek mindent megkapjon, aztán BUMM, megszületett, fájront: kezek feldobva a magasba.
Totális vitaminhiány. annyira hogy a szám széle úgy berepedt véresre, hogy beszélni is alig bírtam.
a hajam még tartja magát, de már látom hogy nemsokára csomókban fog az is hullani.
-------
Amúgy meg most különszobázunk Simonnal, mert még abban a korszakában van, amikor 1: baromi hangosan hörög, szortyog, szuszog, nyekereg alvás közben is, 2:nem alszik még igazából éjjel, mert még nincs nappal-éjszaka szeparálva. Úgyhogy nekem is könnyebb ha legalább azért nem kell aggódjak hogy felébreszti Zsófit, hanem röföghet kedvére mellettem a mózesban a másik szobában.
Azért várom majd a családegyesítést.
-------
meg most lett egy kicsit elegem az ilyen Soulemama szerű szuperanyukákból, akik nemcsak szépek, meg van egy kazal gyerekük is, de még arra is van energiájuk hogy együtt mézeskalácssüssenek a gyerekkel, a makulátlan lakásban, tengernyi türelemmel, miközben én naponta háromszor üvöltöm le szegény Zsófi haját, például amikor épp fejni próbálok és ő meg veszélyesen közel kerül az edénykéhez, amiben az épp aktuális 5 mililiter van, és úszik a lakás, Zsófi teng-leng benne mint egy árvagyerek, ha szerencséje van, akkor bekapcsolom neki a tévét - szaranya!szaranya! -, egy csoffadt karácsonyi dekor sincs a lakásban, nemhogy adventi kalendárium vagy gyertyák, meg ESKÁ ajándékok.... ésígytovább ésígytovább ...brrrr
