nagyon remélem hogy _tényleg_ babona az hogy amilyen az év első napja, olyan a többi is, mert a mai egy katasztrófa volt. Eben kívül mindenki végigbőgte szinte, nem ment a szoptatás, pedig most lett is volna tej, Simonnak fájt a hasa - meg szerintem kábé a létezés is -, Zsófi baromi nyűgös volt, még játszótérre is csak sírva lehetett elcipelni, aztán délután lerántotta az ágyról a földre Simit, ezért kapott egy sallert, úgyhogy kánonban üvöltéssel folytattuk a napot, és mostmár zúg a fejem, és még csak fél nyolc van, előttünk az egész Esti Hasfájós Ordításos Szessön.

...és már csak egy nap, és egyedül maradok velük, és asszem akkor vagy beadom a kulcsot, vagy felmondok, vagy visszamegyek dolgozni, ezek meg mennek bölcsödébe mind a ketten.

fasza vagyok, mi?

Azthittem hogy már minden mélységét megtapasztaltam a szoptatással kapcsolatos szopásnak, de ma sikerült Simonnak úgy kiakasztania, hogy nem sok választott el attól hogy szimpatizálni kezdjek a gyermekbántalmazókkal.

van ugye az a szar tény, hogy nincs elég tej, egy nap kb úgy néz ki, hogy reggel 50 mili, aztán 30, aztán 30, aztán 20 és estére 10, (plusz tápkiegészítés, meg hajnalban csak táp (ez egy etetés)), aztán mostanában megugrani látszott ez a mennyiség, mert jöttek a 70, sőt egyszer ugye 90 mili reggel, aztán következő etetés (déli) feljött 50-re, szóval összességében majdnem kezdtük megütni a napi 190milit, erről ugye zengedeztem is a hónapösszefoglalóban, erre mivel fogad ma reggel? hogy teszem a cicit a szájába, és sikítva, mint akit vernek, sírva fuldokol a cicin (a sírástól, nem a tejtől), mikor kiveszem a szájából, és megnyomom, akkor három sugárban spriccel (még ilyet nem is láttam), de nem, nem és nem... csak bömböl ellilult fejjel.

sikerült 40 milit belerimánkodni, de a végén már én bőgtem  hogy hogy utálhat ennyire, hogy mikor végre van tejem, akkor undorkodva taszigálja el meg köpködi ki. (aztán sírva fejtem még 30 milit, közben szidtam a kurva anyját a gyereknek, hátha a sors érti az iróniát)

és ugyanezt eljátszottuk a következő etetésnél is, ekkor már semennyit nem volt hajlandó enni, csak üvöltött.

hozzáteszem, a tápot se szívesen ette, de azért azt csak betolta, utána viszont ugyanúgy visítva hasfájt mint előtte.

kipróbáltam hogy csak ciciből etettem reggel, mert mondjuk 70-et evett, és hogy azzal meddig húzza, de egy óra múlva ordított hogy éhes. azt meg nem csinálom hogy minden nyikkra mellre teszem, mert az egy végnélküli cicizés lenne, abba meg csak egész egyszerűen beleőrülnék. (remélem nem sok mamamis olvas, mert itt akkor ki is fejteném hogy elborzadok magamtól hogy egy fejőstehénszerűen melltartóból lógó mellekkel kell a nap legnagyobb részét leéljem, a pizsamám foltos a kinyomódó reggeli többlettől (HAHA), masszírozva fejem, vagy épp valakinek a szájába tuszkolom, és közben nagyon kell vigyázni hogy a fejénél háromszorakkora melltől nehogy megfulladjon)

illetve csodállak Zsé, hogy az megnyugtatott hogy az anyatejtől is sír, mert én attól simán csak arra paráztam rá hogy biztos az anyatejemre allergiás.

szóval ez van, megint fogadkozom hogy abbahagyom a faszba az egészet, de persze nem megy, helyette megy a hadakozás, szarakodás, meg a reménykedés.