az új itthoni kedvenc a nyúlhús. nagyon rákattantunk testületileg, úgyhogy már harmadszor sül rozmaringos fokhagymás nyúlcomb a sütőben. Zsófi is imádja, pedig ő nem szokott kajáért lelkesedni.

aztán rendeltem könyveket az Annó mesebolt frissen nyílt webáruházából, és mint kiderült én voltam az első vevőjük.

meg rendeltem cuki lábtyűket Zsófinak, és egy pár puzzlet is, mert most az a kedvenc játéka itthon.

amúgy megvagyunk, már háton viszem Simit. Járunk gyógytornára, jön a dévényes.

Voltunk Zsófival két ovis nyílt napon is, az egyiken a többi gyerekkel az ovi udvarán, a másik oviban viszont egy órát a csoportszobában lehetett eltölteni. Nos, halálosan büszke voltam hogy az alig-múlt-kétévesem végigjátszotta szépen az egy órát: főzőcskézett másik kislányokkal, beült az óvónő ölébe, és onnan játszott az állatkákkal, vagy leült egy kisfiúval, és kirakták az egyik társasjátékot szépen, vagy elment az egyik asztalhoz, leült és rajzolt. én meg ültem az egyik fal mellett végig. Közben a három éves nagy lovakból meg nem egy csak az anyukája szoknyája mellett ült megszeppenve, vagy épp a két szülővel játszott csak.

nincsenek továbbra sem illúzióim, nem fogják felvenni Zsófit, csak majd max 2012 szeptemberében, de akkor se sok eséllyel indul (komolyan nem gondoltam volna hogy ekkora hátrány az hogy ha valakinek tesója van. automatán kizárják a gyerektársaságok lehetőségétől is.)

vagy megyünk Berci után a Benjámin oviba.

Mondjuk az is igaz, hogy egy kicsit lenyugodtam az egyik ovi után hogy _mindenáron_ nem fogom akarni hogy menjen, mert nagyon nagyon nem mindegy hogy milyen a gyerektársaság.

voltunk vasárnap a telken (hehe, ez milyen jó, van egy telkünk), és bár meredek mint állat (9m(!) szintkülönbség van benne), ez nem tántorította vissza ebet hogy kukoricát vessen bele. Igaz hogy csak 14 szemet, valahova középre, egy kéziásóval, de akkor is. Az volt a mottója, hogy nehogymár ne csinálja ezt meg, ha már egyszer megteheti. Őrültség, igen.

én meg a drótkerítés tövébe hajnalkamagot szórtam, én kevéssé vagyok elszánt, ennek legalább van egy kis esélye.

Aztán meglocsoltuk a petpalackban vitt vízzel.

az erkélyen meg Zsófival ültettünk napraforgómagot, amivel télen a madarakat etettük, ebből kettő kikelt, ebből egy Zsófi kíváncsiságának esett áldozatául, úgyhogy most maradt egy, és ha nagyobb lesz, akkor majd kivisszük ezt is a telekre, hátha megmarad.

ezenkívül vettem még ősszel itt a spárban finom datolyaparadicsomot, ez eddig a legfinomabb koktélparadicsom amit valaha ettem, és ebből még akkor kinyomtam kettőnek a magjait, megszárítottam és eltettem. Ezeket is elültettem egy héttel ezelőtt, és most van 30 kis szikleveles paradicsom-kezdeményem ültetőtálcában. Ezek meg mennek haza anyámékhoz, mert itt a teraszon valahogy nem akar megélni a paradicsom, már kísérleteztem vele, de felkopaszodik, meg tetves lesz stb. Telken nem tudunk elég sűrűn kimenni locsolni, meg hát nem is igazán konyhakert jellegű a hely, szóval a legjobb lesz nekik anyáméknál.

hát ilyesmik vannak itt most

ma kimentünk a telekre három flakon vízzel és egy kis kéziásóval, és eb 13 szem kukorcát ültetett a telek közepére, én meg úgy 15 mag hajnalkát a kerítéshez. Mert idióták vagyunk. Vagy mert megtehetjük. Vagy mindkettő.

mindenesetre nagyon vicces volt, szerintem nem éli túl egyik növény sem, de legalább ""kertészkedünk"".