hétfőtől szombatig kórházazni Bethesdában csecsemőosztályon szar. de túlélhető, sőt néha egész szerethető.
miután az első sokkon ("obstructiv bronchitis") és az azonnali beköltöztetésen túl voltunk, és tudtam hogy innentől már csak jobban lesz a gyerek minden pillanattal, úgy fogtam fel, hogy ez most egy instant Simi-tábor. Egy kis időszelet ajándékba, hogy Simi és én szupersokat együtt lehessünk egyedül, hogy összehangolódjunk, hogy kicsit kicsiszolhassam a radarjaimat a kis jelzéseire, hogy ő is lásson belőlem kicsit többet mint eddig, amikor csak nőtt Zsófi mellett mint a kis vadsóska.
hat nap nem olyan sok, de ahhoz például pont elég volt hogy mérföldkövekre tegyünk szert: a kórházban tanulta meg végre teljesen stabilan tartani a fejét, megtalálta a hüvelykujját (de azt még nem tudja a szájában tartani sokáig, mert csápol) és iszonyat mennyiséget vigyorog. meg gőgicsél, meg rákapcsolt az evésre, és eszik-mosolyog-alszik álombaba üzemmódban is ment nem keveset.
amúgy köhögéssel mentünk hétfőn a gyerekorvoshoz, meg sípolt-szuszogott mint egy Darth Veder, ő meghallgatta, fejét csóválta hogy ez tüdőgyulladás gyanú, menjünk kórházba sürgősséggel. Ott az ügyelet meghallgatta alaposan, majd levetkőztetve rámutattak a mellkasára hogy nézzem meg: küzd a levegővétellel (pontosabban a kifújással), meg tele a tüdeje, szóval irány a második emelet, maradjunk máris itt.
A páni félelem kumulálódik az események gyors egymásutánján, és azonnaliságán meg hogy a gyerek szenved. Amúgy ez vicces hogy _mindegyik_ kismama ilyen fejjel (vagy pluszban még bucira bőgött szemekkel) állított be az osztályra.
de ott már a rutin és a sok hasonszőrű miatt rájön az ember hogy nincs is igazából igazi nagy gáz, illetve a pára és a puff segít. Csak a puff(in) ad neked erőt. (beroudal-os sóoldatos inhalálás és háromszor kétfajta puff (ventolin és felxotide)) plusz orrszívás napi háromszor azzal a vékony csővel amivel szüléskor szokták leszivatni a trutyit a gyerekből.
és Simi már naaagy és öreg gyereknek számított. Volt itt három hetes is, meg tíz napos is, sőt olyan is akinek csak a jövő héten kéne megszületnie. Ok, nem mind a "tüdőrészlegen", mert az csak két szoba volt. Volt ezenkívül a húgyuti (ők nem fertőztek), és a hányós-fosós (ők fertőztek nagyon, úgyhogy nem mehettek ki a szobájukból) és a "steril" szoba, ahova a műtöttek (pl sérv) és a nem fertőző nagyon kicsik mehettek (pl apnoés tíznapos...).
a hely is és a személyzet is nagyon jó volt a körülményekhez képest (egyik éjjel eltört az egyik fűtéscső, meg egyik nap fűrtak-faragtak (apróbb felújítások a kórházban))
(ja, és igazam volt hogy amikor sírni hagytam itthon (mert úgy éreztem hogy utána jobb neki), mert mondták is hogy az nagyon jó hörgőtágító meg hurutoldó.)