harmadik hónapja, és még mindig paleo. eddig a sushi és a májashurka volt az egyetlen kilengésem a maguk rizsével, de amúgy rettenetesen büszke vagyok magamra hogy tartom, hogy tudom tartani.

mondjuk egyre nehezebb itthon főzni, mert ugye az egy dolog hogy mit tudok főzni, az egy másik hogy mit esznek meg, és egy harmadik hogy Simon mit ehet meg (tejallergia) és az meg egy negyedik és persze egyben legutolsó szempont hogy én mit ehetek meg.

sűrű itthon az élet a befőzésekkel, két gyerekkel meg így a téllel. Nagyon rossz hogy Simon még mindig nem jár, tudom hogy nem példálózunk más gyerekkel, de nagyon kényelmes volt hogy Zsófi már 10,5 hónaposan járt: még mindig nem tudok velük rendesen elmenni sehova, főleg nem játszótérre: babakocsiban már nincs meg, végig meg nem hintázhat... kézben sózsák, szóval inkább nem megyünk sehova.

Zsófit oviba kéne íratni, de egyrészt borzasztóan nem akarom felvenni ezt az ovi-harc-kesztyűt, a könyöklést, az egészet. Illetve, bár nem gondoltam volna magamról, de nem is nagyon akarom/tudom elengedni Zsófit.

aztán meg ugye elúszott az építkezés, szóval most rendezkedjünk be egy panelban-nevelem-a-gyereket-fel életre? fantasztikus kilátások.

jaigen: nekem nagyon hiányzik a tél. ez egy prolongált ősz. aztán egyszercsak tavasz lesz. de így tél nélkül még karácsonyi érzésem sem volt, semmi. borzasztó. csak ronda, szürke, hideg és esős.