más családokban egy kiságy van, és az öröklődik gyerekről gyerekre. Nos, hogy lassan itt a harmadik gyerek, nálunk épp a "vegyünk egy harmadik kiságyat!" a téma, amitől anyám mindig lepadlózik, hogy a nagyok miért nem ágyban alszanak már. Meg miért alszunk még mindig egy szobában. És komolyan a kicsi is majd hozzánk fog bezsúfolódni?

Igen.

Szóval a hálószobában a mi ágyunk mellett áll a két HENSVIK kiságy, amit azért szeretek, mert az egyik oldaluk tömör. Nagyon szeretem hogy egy kupacban alszunk, hogy azonnal tudok reagálni, bármi bajuk van, betakarni ha kitakarózik, nekik se trauma egy tök nagy szobában elaludni tök egyedül, amikor én sem szeretek egyedül aludni, én is B-vel alszom. A külön ágyikók is kellenek, mindenkinek kell a kis zug, ami a sajátja, ő rendelkezik vele, kis biztonságos zugoly.

És nagyon jó hogy egy szobában alszunk, mert így a gyerekszoba egy olyan szoba ahol játékok vannak és hely a felnőtteknek is hogy kényelmesen legyenek, hogy legyen kedvünk nekünk is ott lenni. (és nem mellesleg esetleges vendégszobaként is tud funkcionálni)

Szóval minek nagyobb ágy amíg a rácsos 120 centis, Zsófi meg még csak 110? még pont elfér, B is 190 centisen fekszik a 2m-es ágyban.

A két rácsoságynak ki akartam vágni az oldalán pár rácsot, hogy ki tudjanak oldalra menni belőle könnyebben (eddig csak könnyedén átvetődtek), és közben megmaradjon a felső korlát is, mert Zsófi most már több éve úgy alszik hogy estére sátort kér: le kell takarni az egész ágyat egy vékony takaróval.

Azt is hozzátenném hogy az ágyakat extrán felszereltem hogy tényleg imádnivaló legyen: fejvédők még mindig megvannak, huzatfogóként és dekorként funkcionálnak, mert azért a fal felől tud húzni a hideg. Bent cuki színes lepedők, azon az elmaradhatatlan bárányszőr, ágyneműk puhák, kényelmesek és komfortosak. és mindenkinek saját kislámpája van.

De B-vel kis kommunikációs félreértés miatt egyik nap arra mentem át a hálóba hogy épp mind a két ágynak leszerelte az oldalát, Nagyon nem örültem, nem így akartam, ráadásul olyan bénán nézett ki hogy hiányzik az egész oldala. Este Simi egy nagy koppanással ki is esett belőle, Zsófi meg letúrta az ágyneműjét, úgyhogy menteni a menthetőt elmentünk az ikeába leesésgátlót venni Zsófinak. Siminek meg visszaszereltük az oldalát. A leesésgátlóval most megbarátkoztam, este felszereltem, arra került az eddig sátorként funkcionáló zöld takaró.

A fenti képen egy esti sorozat: első képen csak alvást mímel, még otthoni ruhákban, látszik a bárányszőr. Másodikon már pizsamás, esti elfoglaltság: fürdés után, betakarózva, könyvet olvasva. Harmadikon meg: elfáradt és lekapcsolta a villanyát. Látszik hogy Simi még fent van (nagyágyban kalózkodotott épp) és az ő lámpája még ég is. 

Ez annyira cuki felfedezés volt hogy van olyan pillanat a gyerekeknél is igenis, amikor ő maga is el akar aludni, amikor felnyúl és lekapcsolja a villanyt. Nagyon cuki hallani a lekapcsolódó villanykapcsolókat :)

ágy és alvás. az alvással is ugyanúgy vagyok hogy nem akarok azzal büntetni hogy "alvás!" mint ahogy a "menj az ágyadba!" sem vagyok hajlandó alvásra kényszeríteni senkit. Nekem is tök változó minden nap hogy mikor leszek álmos, neki miért lenne minden nap 20:00 óra jó? Annyi a menetrend hogy fürdés után egy darabig még gyerekszobában lehet olvasni/gyöngyözni/rajzolni, utána meg hálószobába orientálódunk és akkor meg ágyban lehet még olvasgatni. Vagy akinek van kedve, az mellém is befeküdhet, amíg én is olvasok.

Mert ezt is bevezettük: egyrész hogy úgyis későn fekszenek már le a gyerekek, úgyhogy nagyon ritka lett hogy nem velük fekszünk (régen ugye az volt hogy 9 körül fektetés, utána meg fent voltunk még sokáig kettesben B-vel) és ha már úgyis velük fekszünk akkor meg olvasunk. Úgyis hiányzott már az olvasás nekem is, mert én ágyban olvasó vagyok. Eddig nem mertem világítani, nehogy felébredjenek, de ez is jó bizonyíték volt hogy a kicsi fénykörű lámpák nem zavarják a másikat az alvásban és aki álmos az így is-úgyis elalszik.

----------------------

jaigen: Simi mikor megszületett, akkor gyerekszobában az ágyat nyitottam nagyra és ott aludtunk Simivel az első hat hónapban kettesben, Így B és Zsófi is tudott aludni, elég ha csak egy ember szívja végig ezeket az első hónapokat, utána költöztünk egy szobába mind. Most is ezt tervezem, B Zsófival és Simivel, én meg az új gyerekkel a másik szobában. Aztán egyesítjük az erőinket. Megvan a harmadik kiságynak is a hely még. De ez még egy év múlva esedékes, nem tudom hogy akkor épp hogy és hol fogunk állni, úgyhogy még nem tudok erről igazán nyilatkozni és ezért hezitálok megvenni a harmadik kiságyat is

tegnap IKEA, hoztam papírcentit és rögtön le is kellett belőle sokat vágni. Papírcentis visszaszámlálás indul. 80.

amit még nem meséltem, az az hogy újra leporoltuk a házépítés ötletét, legalábbis most kiviteli tervet akarunk készíttetni, hogy azt utána rendesen beárazhassa pár cég és megnézhessük hogy mennyire reális/irreális belefogni. meg titkon reménykedünk hogy tavasszal, a választások előtt majd talán meglódul az adakoznivágyása a politikusoknak és ha tényleg így történik, akkor rajtrakészek lehessünk.

Érdekes amúgy ez a lucaszéke házikónk... Még mindig VP-vel terveztetünk, de érdekes volt nézni hogy ugye most nyár végén újra elővettük a két éve fiókban pihenő terveket és hogy mennyi minden hibát láttunk így friss szemmel rajta. Újra leültünk, átbeszéltük, aztán új vázlat, újra átbeszélés és most megint új vázlat jött, hát így állunk most.

Már egész közel a szinte tökéletes végeredményhez, ami ugyan nagyon sok kompromisszummal jár, de igyekszem a kompromisszumokat konszenzusokká gyúrni. Meg VP-vel mindig a jó-zsaru-rossz-zsaru dolgot játsszuk, mert én vagyok aki az archdaily-től megrészegülve hozom a vadabbnál vadabb ötleteket, amik csak még jobban tüzeli VP-ben az őrült építészt, B pedig a földhözragadt, költségtervező mérnök aki próbál minket lerángatni a valóság talajára.

Szóval nemsokára megvan a jó terv, ebből fognak egy kiviteli tervet gyártani, ezt beárazzák és akkor meglátjuk hogy tavasszal nekivágunk-e avagy sem. Most jó eséllyel a mérleg nyelve az igen felé dől, bár nagyon csúnyán hitelekbe verjük majd magunkat, de már tarthatatlan lesz amúgy is az itteni lét, ami olyan igazi se-veled-se-nélküled, mert egyrészt szerettük mert jó helyen van, másrészt utáljuk mert panel (drága fűtés, hülye szomszédok), szerettük mert olcsó és pl utazásra lehetett elkölteni a pénzt, de utáltuk mert annyira kicsi hogy tényleg muszáj volt utazni ahhoz hogy ne bolonduljunk meg itt egymás nyakán, stb.stb... 

Nem tudjuk hogy milyen lesz kint lakni. lehet hogy meg fogjuk utálni, benne van az is a pakliban. ingázástól mindig kiráz a hideg, de muszáj lesz kipróbálni, nem állapot hogy a kertesházas ismerősöket kuncsorogva-telefonálgatom minden hétvége előtt körbe hogy esetleg mehetnénk-e oda gyerekeket futtatni.

naszóval az úgy volt hogy eleve három gyereket akartunk, de amikor Zsófi után Simi hamar összejött, akkor az elején nagyon sokat szoptam a kis korkülönbség miatt, tehát toltuk a dolgot. Aztán egy éve viszont nekiálltunk, nem akartam nagyon nagy korkülönbséget, mint nálunk volt pl (oké, az extrém: vagyok én, aztán rám alig két évre tesóm aztán rám 12 évre jött kistesóm), és nem jött össze. Egyre több sikertelen teszt, meg kényszerkamaty meg minden és nyár végén feladtam, hogy oké, nem jön össze, nem jön össze, különben is van már kettő, rögtön mind a két fajtából, mégis mit sír a szám. Elkezdtem a munkahelyemre is a visszajelentkezést és TERMÉSZETESEn akkor jött Murphy, meg a Sámson munkanevű egyén, aki meg akkor fityiszt mutatott és bejelentkezett, de csak azért hogy kicsit jóóól beéghessek a főnököm előtt is, akivel már épp mindent szépen letisztáztunk.

Utána, alig két héttel a pozitív teszt után, kaptam egy olyan fasza epegörcsöt hogy négy napot kórházban töltöttem, ahol meg akartak műteni, de koraterheseket sosem műtenek, úgyhogy csak infúzió, meg fájdalomcsillapítás, meg éheztetéses diéta és ígéret hogy ha második trimeszteres leszek, akkor majd már műthető leszek. 

Most lekopogom, nincs gond epémmel (nekem a terhesség erősíti fel ezt a dolgot a házidokim szerint, mert csak Simis terhességkor volt egy nagy epegörcsöm, meg most ez az egy), mármint nincs görcs, de a pár pici kő benne van, szóval ha addig nem is, de utána mindenképp műtenek, műtenének.

jaigen, és a kórházba amúgy úgy kerültem hogy ekkor már két hete folyamatosan véreztem (első jel hogy biztos nem marad meg ez sem), irány ügyelet, aki rögtön nőgyógyász ügyeletre küldött hogy ők zárjanak ki vetélést , 100%ban nem tudott kizárni semmit, de részéről nincs gond. ekkor vissza dokihoz, aki meg sebész ügyeletre tovább, ahol végre megvolt a diagnózis hogy epegörcs, de igazából senki nem tudott semmi biztosat, mert ugye véreztem is közben, 

A kórházban neveztem el Sámsonnak, mert ha túléli ezt az egész hercehurcát, akkor tényleg olyan erős mint a neve.

és innentől próbáltam nem is rákoncentrálni, hogy ne legyek én sem és a gyerek sem nyomás alatt.

amúgy úgy tűnik hogy fiú, de névre nincs ötletem, illetve ami van, az meg nem arat osztatlan sikert az itthoni kupaktanácsban. 

nov30-án lejárt a GYESem, viszont rég kellett táppénzt és hasonlókat intéznem úgyhogy ezt pl most benéztem, mert csak ma mentem el intézkedni... mert minek az ellenség, amikor saját magunkkal tudunk a legjobban kiszúrni úgyis...