annyira jó volt már a kórházban is hogy Zsófi lenyúlta a tabletet állandóan és a laptopot meg direkt nem hozattam be, hogy így megmaradhattam a könyv olvasásnál, hogy utána otthon se és a szállodában se nagyon akaródzott netet nézni, illetve most is nagyon akadozik a visszatérés a zinformációs szupersztádára, mert kábé gyökkettővel megyek.
pedig kéne befőzni is, mert rámrohad a két tökérdekes gyümölcs a végén, és akkor még mérges is leszek.
illetve: a napom úgy nézett ki eddig, hogy reggel kelés úgy nyolc felé, este meg lefekvés hajnal egy és hajnal három között, de sosem éjfél előtt, de ezt szerintem úgy két éve művelem és most amióta hazajöttünk a mátrából, azóta teljesen kivagyok: este tízkor már ásítozás, pedig most se kell hamarabb kelnem mint nyolc. oké, most volt hogy a gyerekek miatt hamarabb kellett kelni, de akkor is már egy hete többet alszom esténként mint máskor és mégis újra és újra beájulok tök hamar az ágyba. nem értem ezt, mindenesetre alszom, marad így amíg megy.
