az van hogy ugye most taposom az otthoni lét hatodik évét. Ennyi idő alatt olyan mértékben szakadtam ki a rendes felnőttek rendes életéből hogy az szinte elképzelhetetlen. 

Eddig mindig ment a szűkölés amikor B hazaért, hogy menjünk valahová!!, aztán meg mentünk, akár csak valami boltozás, vagy kajálda, vagy akármi. a lényeg az volt hogy ne itt, mert már lassan hányingerem van ettől a környéktől hogy csak ezt látom, pedig amúgy szép a maga kis panelos bájával, mégiscsak Krúdy negyed, satöbbi. 

Aztán a múlt héten azt vettem észre hogy már ott tartok, hogy még automatizmusból fel-fel böffen hogy "menjünk valahova!", de már nem gondolom komolyan. hogy már könnyebb és egyszerűbb otthon maradni. fotelban tovább ülni, gyerek napi rutint intézni és kész. nézem a fákat az erkélyről és már elég az is. nincs tovább, itt az alja.

megmondom őszintén, nem tudom hogy mennyire lehetne még fokozni az ilyen fajta csendes depressziót, nem tudom mi lenne, hogy lenne, ha most nem lebegne a szept 29 , mint eddig életem végdátuma előttem. Már nem küzdök a mostani szar ellen, ami a kilókat, a szociofóbiám és a társadalmi kilátástalanságomat jelenti. Már nem veszek ruhákat, szarrá szakadt pólóm meg pizsamám van és már csak egy rövidgatyám a nyárra. nem és nem és nem vagyok hajlandó ezt a valaki se ruházni, se szórakoztatni aki most vagyok. Elvegetálok a tévé előtt, próbálok kicsit nem önmagam lenni ha a gyerekek itt vannak körülöttem, de amúgy semmi, leeresztettem és várom a végét.

Figyelnem kell nagyon az addikció transzferre, próbálom majd a mozgást belőni. Jó lenne ha a fitnessz fasisztaságom miatt cseszegetnének az emberek inkább. höhö

egy kis pozitívum, mert amúgy most nem vagyok annyira depis, csak olyan végtelen üres, mint ahogy egy hernyó érezhet bábozódás előtt, tehát ott zsizseg azért a kánaán ígérete valahol, de babonából inkább nem foglalkozom vele, marad a hernyó lét elmúlásának apátiája. szóval a pozitívum: szétszereltük és eladtuk az egyik kiságyat, a maradék egy kiságyat megkapta Vili  a nagyok meg kaptak egy mini emeletes ágyat. Szétszereltük és levittük anyámékhoz a járókát és B tárolójából szanáltunk és átvittünk oda két fotelt a nappaliból. Magyarul minden szobában lett 1-1 négyzetméterrel legalább több. Nagyon sokat számít és nagyon jó. és az is apróság, de jól eső, hogy rájöttem - én a főzseni -, hogy kimosható a pehelypaplan és most mind a kettőnkét kimostam és ..és... semmi és. csak szeretem az ilyen kis jelképes tisztulásokat.