nyolcadik házassági évforduló szép csendben elsuttyant mellettünk, idén nem tudtunk elmenni a csárdába, ahol volt a Fear and Loathing annó, de konstatáltuk hogy valóban van ez a hét éves marker, de szerencsére mi szintet ugrottunk és nem egymás torkának. Tíz éve ismerjük egymást... gombócból is sok ugyebár. De az is röhej hogy Zsófi is hét éves lesz majd, meg iskolás. Meg az is hogy kezdjük a tavaszt itt Németországban. 

Illetve 38 év (úúúúristen) után ez volt az első húsvét hétfőm amikor nem voltam otthon tesókkal anyáméknál... Az első bekezdéses felsorolás az csak szimplán nemsemmi, de ez utóbbi ez már szar is volt. Hiányzott. Jövőre okosabbak leszünk, hazamegyünk, mert itt sok ünnepnap van húsvétkor, tehát keveset kell kivenni és sokat lehet pl hazautazni...

Most például hat nap szünet volt a gyerekeknek oviban, mondjuk ott aztán nem szaggatják az istrángot, örülhetünk hogy egyáltalán hétközben nyitva vannak... 

illetve szar hogy nem fedeztünk még fel semmi igazi tavaszi kirándulóhelyet. Télen legalább megtaláltuk az Ochsenkopf-ot, ahol lehetett szánkózni, meg majdnem sikerült síelni is, de most.... itt ilyen unalmas alföld van, és amúgy is a korzózás a menő. tényleg egész húsvét alatt fel-alá járkáltak az emberek, de fingom sincs hogy honnan és hova... és hogy a gyerekesek mit csinálnak. Mert van itt a területünkön nagyon sok gyerek, mégis alig lehetett látni egyet-kettők.

Erről jut eszembe, vettünk használt bicajokat a nagyoknak és most volt először az hogy csak felöltöztek, bukósisakot vettek és egyedül elengedtük őket bicajozni, mert elég nagy a mellettünk lévő park meg a körülöttünk lévő autóforgalom elől elzárt rész és csak úgy el lehetett engedni őket. Priceless!