hétfőn rendeltem, kedden kihozták és este már azzal az ölemben aludtam el.

A Szakácskönyv.

Messze megéri a pénzét.

tegnap maradékokból vacsora:

Szóval étteremben voltunk vasárnap, ott evett eb cápasztéket kemencés sült burgonyával, amiből a burgonya köret megmaradt, ami ilyen fürjtojásnyi kis újkrumplicskák voltak babérlevéllel finomra sütve egészben. (Szerencsémre a haltól teljesen külön sütötték, tálalták és dobozolták)

Ezenkívül hevert a konyhaasztalon egy aszalt gyümölcsös zacskó már napok óta, amiből az almákat kiettem, de volt benne úgy hat szem aszaltszilva, amik mert magozottak voltak nem fogytak el mert én meg csak a száraz-magosakat szeretem.

Nem is olyan rég volt nálunk egy pizzázós tortillázós este, onnan maradt egy kis üvegcsényi jalapeno, szép piros hosszú húsos paprikacsíkok, jó erős.

Találtam a hűtőben még két szelet bacont, meg parmezánt, meg egy kis sajtot, amiből szeltem pár szeletet.

Fogtam a kis tepsit, kibéleltem sütőpapírral, az aljára tettem a két szelet bacont, arra sorban egy kis krumplit, egy aszalt szilvát, egy krumplit, még egy aszaltszilvát... majd megszórtam az egészet parmezánnal. Ebből két csíknyit csináltam - amennyi bacon-om volt -, majd a tepsi másik felében a maradék pár kiskrumplira rozmaringot meg szelet sajtot tettem.

Be a sütőbe, hirtelen melegre, majd csak alsó sütésre.

Mikor elkészült kiraktam egy tányérra egy szelet baconos sormintát, meg három szem sajtos krumplit, és a mellé halmoztam egy adag jalapeno-t, amire fekete szezámmagot szórtam.

Életem legfinomabb íz kreációja a meleg kissé sült, sós aszaltszilva a hideg, sült húsospiros csípős jalapeno-val... 

egy új mérföldkőhöz érkezett sznobériám amikor megvettem életem első Amedei csokiját, egy táblát 1300 forintért.

alapvetően nem nagyon szeretem az étcsokit mert keserű. Eddig. Ez 66%-os fekete és mennyei! Hogy mekkora szakadék tátong tényleg az igazi csoki és a táblás izék között, az félelmetes. 

egy kis kedvcsináló