útegnap milyen jót ettem! finom sushi, meg misoleves, meg zöldtea...hmmm! nincs is jobb a japán kajáknál!!

tegnap jól kidumáltuk kaja közben hogy kinek mi volt a kábszer kiskorában: én a napközis garzon teára emlékeztem, míg H a meleg kakaóra. aztán kifejtette, hogy látott egyszer egy embert, aki azt a kicsi italport ténylegesen beleszórta egy pohár vízbe...ember az ilyen?! amikor azt tenyérbeöntve, onnan kinyalogatva kellett megenni! sőőt, a végén már mikor minden csupa ragacs volt, inkább közvetlen a szájba öntötte az embergyereke, de az meg lassan visszaszívta a kapilláris hatás miatt a nyálat, és egy ilyen átázottitalpor-dugó alakult ki a pici műanyagflaska nyakánál, amit utána a flaskára gyakorolt kimaszírozó hatással próbálta az ember kinyomogatni, és a nyálas trutyi meg szörcsögött... persze ilyenkor már minden tiszta ragacs/italpor/nyál meg ezmegaz volt.

a nutellával ugyanez: fel kell nőni ahhoz, hogy legalább egyszer meg tudd tapasztalni hogy esetleg tényleg finom lehet kenyéren, de őszintén még mindig nem tudja az ember legyőzni az inner beast-et, és inkább kanállal esik neki... mint régen a kakaópornak is akár :-)

ehhh, régi szép idők